SZOMBAT DÉLUTÁN
E heti tanulmányunk: 2Sámuel 2:17-23; 3:23-27; 11:15-25; 20:7-11;
1Királyok 1
„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket" (Péld 21:2, új prot. ford.).
Joáb története az erőpolitikáról, ármánykodásról, félreértelmezett lojalitásról, féltékenységről és makacsságról szól. Abban a korban az emberek életét nem biztosította erős központi kormányzat vagy átfogó nyugdíjprogram. Az erős tovább élt, a gyengébbek pedig hamar eltűntek a történelem színpadáról. Izráel nemzetté válása arra az időre tehető, amikor Joáb volt Dávid katonai vezetője. A bírák korára jellemző nemzetségi viszályok és törzsi rivalizálás után a király személye lett az (Saullal kezdődően, majd Dávid és Salamon esetében még inkább), aki egyesítette Izráelt, noha a Biblia beszámolójából világosan kiderül, hogy az évszázadok alatt megszilárdult nemzetségi szemlélet 30 vagy 40 év alatt nem múlt el nyomtalanul. Joáb életét beárnyékolták a különböző háborúk, ellenségeskedések, sőt még a tömeggyilkosság is – amint a Bibliában olvashatjuk.
Valószínűleg mi nem bonyolódunk Joábéhoz hasonló ügyekbe, mégis előfordulhat, hogy története kapcsán szembesülünk saját jellemünk árnyoldalaival. Dávid gyenge-erős emberének, Joábnak a rossz példája által ráismerhetünk saját jellemhibáinkra, amelyektől egyedül Jézus szabadíthat meg.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!