AMIRE ABIGAIL NEM VOLT HAJLANDÓ

Az emberek általában félnek attól, aki bántja őket. Hajlamosak még fedezni is azt, aki árt nekik; hazudnak és színlelnek, hogy a kedvére tegyenek.

Mire következtethetünk abból, hogy Abigail nyíltan elismerte férje hibáit (1Sám 25:25-26)? Miért tarthatjuk közbenjáró szavait még inkább figyelemre méltónak? Ha valaki éppen most járna közben értünk (mint ahogy teszi is!), vajon mit mondana rólunk?

Abigail az életét kockáztatva védte háza népét, de arra nem volt hajlandó, hogy Nábál érdekében hazudjon is. Jól tudta, hogy férje okozta a bajt, és ezt mások előtt sem félt kimondani. Előfordul, hogy aki elnyomás alatt él, idővel felelősnek kezdi érezni magát elnyomója tetteiért, és lelkifurdalás gyötri. Abigaillal azonban más a helyzet. Ereje küldetéstudatából fakadt. Nem önmagának tulajdonította, hogy ajándékaival és szavaival sikerült elfordítani Dávid haragját. Egyszerűen Isten eszközének tekintette magát, akit az Úr felhasznált arra, hogy megmásítsa Dávid elhatározását. Abigail tisztában volt vele, ki is ő valójában, ezért tudta arra bátorítani Dávidot, hogy azzá legyen, aki lehet. Emlékeztette, hogy az Úr harcát kell megvívnia, és nem pazarolhatja idejét, energiáját a személyét ért sértés megtorlására. Abigail megfigyelése, miszerint „gonoszság nem találtatik tebenned" (1Sám 25:28) kijelentés, egyben figyelmeztetés is, hogy Dávid (még) nem tette alkalmatlanná magát a királyság fontos tisztére, amire Sámuel felkente.

Abigail arra is emlékezteti Dávidot: ha szoros kapcsolatban marad Istennel, nincs szüksége arra, hogy jobb színben próbálja feltüntetni magát, vagy a saját hírnevét védje, mert ezt majd Isten megteszi érte. Ne feledjük, abban a korban nemhogy a válás, de még a különélés sem tartozott a nők választási lehetőségei közé. Úgy tekintették, hogy az asszony halála napjáig a férjéhez tartozik. Abigail mégsem érezte magát rabnak, életét nem tartotta értelmetlennek. Hitte, hogy Isten a megfelelő időben megadja férjének, ami jár.

Abigail válasza azt mutatja, hogy bármilyen élethelyzetben bölcsességet kaphatunk, ha teljesen átadjuk magunkat Istennek. A bölcsesség nem elmélet, hanem életforma és megfelelő viszonyulás a körülöttünk lévő emberekhez.

Mit jelent teljesen átadni magunkat Istennek? Hogyan lehet ezt megtenni? Mit válaszolnánk, ha valaki megkérdezné: „Szeretném egészen átadni magam az Úrnak, de nem tudom, hogyan"?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: