ELFOGADNI A MÁSODIK HELYET

A mai társadalomban szinte általános a szülőket okolni a legtöbb (ha nem az öszszes) problémáért, amivel az életben meg kell küzdeni. Természetesen igaz és vitathatatlan, hogy szüleik miatt sokan súlyos érzelmi terheket cipelnek. Az elmúlt évtizedben hihetetlen mértékben erősödött ez a sajnálatos tendencia. Az emberek hibáztatják nemcsak a szüleiket, de testvéreiket, tanáraikat, a körülményeket és bármi vagy bárki mást, csakhogy ne kelljen felelősséget vállalniuk helyzetükért. Valóban mindannyian ki vagyunk téve rajtunk kívül álló tényezők hatásának, néha a körülmények áldozatává is válhatunk. Jonathán élete viszont éppen azt mutatja, hogy nehezebb helyzetben is megállhatunk, legalábbis valamennyire. Jonathán joggal vádolhatta volna az apját a legtöbb bajért, ami érte. Ha Saul engedelmeskedik Istennek, Jonathán lett volna a trón várományosa. Mivel azonban megvolt benne a kellő tartás, nem vált megkeseredetté és sértődötté, hanem bízott Isten bölcsességében. Úgy döntött: a rendelkezésére álló eszközökkel megtesz mindent, amit csak tud.

Hogyan viszonyult Jonathán ahhoz a gondolathoz, hogy nem ő, hanem Dávid lesz a király (lásd 1Sám 23:17)? Mit árul el ez róla? Hasonlítsuk össze magatartását azzal, amiről Ézs 14:13-14; 1Kir 1:5; Mk 10:35-37 verseiben olvasunk! Milyen különbséget találunk?

Ha az ember jól látja, minek számít Isten szemében, képes elviselni még az elutasítást és a bírálatot is anélkül, hogy ettől teljesen tönkremenne és elveszítené minden önbizalmát. Legfőképpen az Istennel szerzett tapasztalatok és a vele való kapcsolat által mérhetjük fel helyesen, hogy Isten mennyire fontosnak tart. Dávid családjának későbbi történetét lázadások és belviszályok tarkítják. Absolon és Adónia is igyekezett megkaparintani Dávid trónját. Nem akarták engedni, hogy Isten válassza ki a következő királyt. Jonathán magatartása éles ellentétben állt önző lelkületükkel. Ő hajlandó volt elfogadni a második helyet. Mindent megtett azért, hogy összhangot és békét teremtsen apja, valamint barátja, Dávid között (1Sám 19:4). Nagyszerű példa arra, hogy milyen a szolgáló vezető, aki kész elfogadni a második, sőt akár a harmadik helyet is.

Jonathánra gondolva mit tehetünk, ha nem kapjuk meg azt a feladatot, pozíciót vagy tiszteletet, ami véleményünk szerint megilletne? Hogyan lehet képes az ember felülkerekedni az elutasítás, az irigység vagy a gyűlölet érzésein?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: