Válságos idők jártak akkoriban Izráelre. A filiszteusok, akik annyian voltak, mint homok a tengerparton, szekereikkel, seregeikkel harcra sorakoztak Izráel ellen. Az izraeli had számban is alulmaradt, és felszereltsége is gyengébb volt. Saulon és Jonathánon kívül másnál nem volt vasból készült kard és dárda, mert a filiszteusok szigorú ellenőrzés alatt tartották a kovácsmesterséget, olyannyira, hogy az izraeliták szerszámait csak filiszteus mesterek javíthatták és élezhették (1Sám 13:19-22). El tudjuk képzelni, amint az izraeliták karókkal, fejszékkel és parittyákkal felszerelkezett, szedett-vedett népe felsorakozik a hatalmas, „legmodernebb" fegyvereket felvonultató filiszteus haddal szemben? Nem is csoda, hogy Saul seregéből annyian megszöktek!

Gondolkozzunk el azon, hogyan alakulnak az erőviszonyok, ha küzdelmeinkben teljesen átadjuk magunkat az Úrnak! Lásd 2Kir 6:8-17! Milyen bátorítást találunk ebben a történetben?

Jonathánt nem rémítette meg az, ami másokat megijesztett. Siránkozni sem kezdett Izráel megrendült hite és bizalma miatt. Elhatározta, hogy majd ő tesz valamit. Nem egymaga próbált győzni, hiszen tudta, hogy Isten sokkal hatalmasabb annál, mint ami népének problémát okoz. Jonathán nem tetszelgett a hős megmentő szerepében. Tisztában volt vele: Isten bármilyen módon képes megszabadítani őket, ezért engedte, hogy az Úr felhasználja, és így fantasztikus győzelem született általuk.

Mit tett Jonathán, mielőtt felmásztak az ellenség őrhelyéig? 1Sám 14:6-13

Néha csak egy hajszál választja el a hitet az elbizakodottságtól. Jonathán azonban nem csupán a saját érzéseire hagyatkozott. Tervét megbeszélte mással is, aki szintén istenfélő volt. Felmérte, hogy Isten hatalma végtelen, és nem próbálta manipulálni a Mindenhatót. Készen állt arra, hogy induljon vagy maradjon, attól függően, mire készteti az Úr a jellel, amit kért. Amikor pedig zöld utat kapott, habozás nélkül belevágott a nehéz feladatba.

Mivel küzdünk éppen most? Kérdéses helyzetekben hogyan tanulhatunk meg bízni Istenben még akkor is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, vagy ahogy imáinkban kérjük?