KIRÁLYOK ÉS FEJEDELMEK

Isten rendkívül sokat adott az izraelitáknak, ám még jóval többet ígért nekik, ha engedelmeskednek. Csakhogy rossz hatással voltak rájuk a környező népek. Figyelték például a szomszédos országok politikai struktúráját, ami igencsak eltért az övékétől. Más népeknek királyai voltak. Ráadásul Sámuel fiai nem követték apjuk életmódját és vezetési módszereit, hanem „ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet" (1Sám 8:3), ezért Izráel törzsi vezetői úgy érezték, hogy eljött a királyválasztás ideje (1Sám 8:4-5). Sámuel nem örült ennek a döntésnek, de az Úr szavára elfogadta (1Sám 8:7).

Sámuel a Benjámin törzséből való Sault kente fel királlyá (1Sám 10:1), aki Gibeában megkezdte uralkodását. Viszont ahogy Isten előre látta, nem volt könnyű helyzete az új királynak. A törzsi viszálykodás tovább folytatódott, és a környező hatalmak Izráel létét veszélyeztették. Saul nem érezte kötelességének, hogy kövesse az Úr előírásait (1Sám 15:3, 8-9), így végül Isten elvetette őt. Sámuel ezután Dávidot kente fel Izráel királyának. Amint várható volt, Saul nem akarta csak úgy, egyszerűen átadni a hatalmat az ünnepelt, fiatal hadvezérnek, ezért a következő évtizedet a belső küzdelem jellemezte. Dávidnak szüntelen menekülnie kellett.

Izráel történelme akkor vett újabb fordulatot, amikor egy ütközetben a filiszteusok megölték Sault és fiait (1Sám 31:1-6). Dávidot először Júda törzse fogadta el királyának, 7 évvel később pedig egész Izráel. Az új uralkodó Jeruzsálemet tette meg az egyesített birodalom fővárosának. Hadműveletei sikeresek, az ország határait kiterjeszti, majd 40 évnyi uralkodás után hal meg Jeruzsálemben (2Sám 5:4; 1Kir 2:10-11). Uralmát nagy győzelmek és rossz döntések is fémjelezték, mint ahogy a mi életünkben is keveredik a jó és a rossz, ugyanakkor bőségesen tapasztalta Isten kegyelmét. A trónon fia, Salamon követte, aki szintén 40 évig uralkodott (1Kir 11:42). Salamon nem volt katona, nem hódított, inkább az Istentől jövő bölcsességet kereste, amit meg is kapott (1Kir 3:3-13). Ő építette fel az Úr templomát Jeruzsálemben, és megszervezte Izráel jól működő államigazgatási rendszerét. Ám élete későbbi szakaszában elfordult az Úrtól, mert ő is átvette számtalan felesége vallási szokásait (1Kir 11:1-8).

Hogyan fejezi ki 1Sám 8:7-20 szakasza, hogy Isten útjai jobbak az emberi elgondolásoknál? Hányszor kapjuk magunkat mi is azon, hogy Isten terve helyett a magunkét választjuk?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: