A virágos, napsugaras, éltető, meleg, nyári dél
ím tovaszállt, már nyoma sincs,
nem említi az őszi szél.
Nagy, bús vizén a csónakok,
az emberek hömpölygenek,
úsznak; körül rőtszín, aszott, lehullt, sárga,
nagy levelek.
Vijjog valahol valami. A szívek mélyén
halk ború.
Halotti menet, temetés,
gyászos, őszi, nagy koszorú.
Mindenkihez közel kerül, ránehezül
most a halál,
hisz oda van a virágos,
napsugaras, fiatal nyár!
De minden őszi elmúlás tanít,
egy nagy titkot kiált:
Megváltotta Krisztus
a nagy, őszi, hervadó pusztulást!
Nem hal meg senki, aki hisz,
s feltámad mindaz, ki halott!
Őszök vizén ilyen remény ringasson
minden csónakot!