Megváltás – a Római levél

Szerzetes volt, méghozzá igen buzgó. „Az bizonyos, hogy jámbor szerzetes voltam és a szerzetesi szabályokat olyan szigorúan tartottam meg, hogy elmondhatom: Ha valaha is egy szerzetes a mennybe juthatna szerzetesi élete által, akkor én bizonyosan a mennybe jutottam volna. Ezt tanúsíthatják összes szerzetestársaim, akik engem ismertek. Mert ha tovább tartott volna, halálra gyötörtem volna magamat a virrasztással, imádkozással, olvasással és egyéb munkával" (Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról. „Első évek a kolostorban" c. fejezetéből).1

Minden önsanyargatása ellenére sem érezte azonban azt, hogy Isten elfogadja őt; nem hitte, hogy elég jó lenne az üdvösség elnyeréséhez. Ez olyan mélységesen elkeserítette, hogy megrendült testi és lelki egészsége is, és mivel hitt Isten haragjának valóságában, rettegett a naptól, amikor meg kell állnia előtte.

Végtére is, ki ne rettegne?

Egy nap azonban, miközben a Bibliát tanulmányozta, tekintete megakadt egy bibliaversen, ami nemcsak az ő életét, hanem a világ történelmét is megváltoztatta: „Az igaz ember pedig hitből él" (Róm 1:17).

Ekkor lehullott szeméről a fátyol: ahhoz, hogy Isten elfogadja, nem az ő tetteire, testének sanyargatására, és nem is saját érdemeire van szükség, hanem Krisztus érdemeire. Attól a perctől fogva soha többé nem engedett egyetlen olyan teológia ámításának sem, ami az üdvösséget nem csakis Krisztus igazságától várja – attól, amit egyedül hit által nyerhet el a hívő.

Ez a szerzetes természetesen Luther Márton volt, akit Isten felhasznált arra, hogy elindítsa a keresztény történelem legnagyobb vallási forradalmát, a protestáns reformációt.

Luther életében az egész a Római levéllel kezdődött, ami mostani negyedévi tanulmányunk tárgya. Nem csoda (bár a dolog iróniája), hogy a Rómával való protestáns szembefordulás éppen a Római levéllel vette kezdetét, mivel a Biblia e könyvének kulcsszerep jutott a keresztény gondolkodás történetében. A Római levéltől indult a kereszténység minden jelentősebb mozgalma vissza a tiszta evangéliumhoz és a „hit általi megigazuláshoz". A levél ugyanis az evangélium teljes teológiáját bemutatja, valamint azt, hogy a bűnbe süllyedt emberiség igazi reményre talál benne.

A Római levél tanulmányozása során egy alapvető szabályt követünk: mégpedig, arra keresünk először választ, hogy mit jelentettek az Írás igéi a címzetteknek. Ezért a bibliaverseket közvetlen szövegkörnyezetükben vizsgáljuk, majd azt kutatjuk, hogy mit jelentenek ma.

Természetesen nem gondolnánk, hogy a szövegek értelme megváltozott volna, csak az Írások által tanított igazságokat az olvasók jelen körülményeihez kell alkalmazni.

Először tehát derítsük ki, mit jelentettek Pál szavai a római keresztényeknek! Mit üzent nekik az apostol, és miért? Pálnak határozott oka volt arra, hogy írjon e gyülekezetnek. A köreikben felmerült kérdéseket szerette volna tisztázni, ám az általa tanított nagy igazságok nemcsak az első olvasókhoz szóltak. Ellenkezőleg, levelének szavai évszázadokon át visszhangoztak, és milliókat tanítottak az evangélium csodálatos üzenetére és annak alapvető tanítására, a hit általi megigazulásra. Ez a világosság, a Római levél fénye űzte el a Luthert és még emberek millióit körülvevő sötétséget; ez a világosság fedte fel előttük nemcsak a bűnösnek megbocsátó Krisztus nagy igazságát, hanem Krisztusnak a bűnöktől megtisztító hatalmát is. E negyedévben, a hit általi üdvösség témáját tanulmányozva ezt a fényt igyekszünk mi is megtalálni, úgy, ahogy a Római levél bemutatja.

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: