Mivel indokolja Pál Róm 14:10 versében, hogy óvakodjunk mások megítélésétől?

Hajlamosak vagyunk szigorúan elítélni másokat, gyakran éppen olyasmiért, amit mi magunk is elkövetünk. Ám hányszor előfordul, hogy saját tettünk korántsem tűnik olyan rossznak, mint amikor más követi el ugyanazt. Magunkat talán megtéveszthetjük képmutatásunkkal, Istent viszont semmiképpen, aki így figyelmeztet: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?" (Mt 7:1-4).

Mi a jelentősége a Pál által idézett ószövetségi kijelentésnek? Róm 14:11

Az Ézs 45:23 verséből vett idézet alátámasztja, hogy mindannyian ítélet alá esünk. A „minden térd" és „minden nyelv" kifejezés teszi személyre szabottá az idézést. Ez azt jelenti, hogy egyen-egyenként mindenkinek számot kell adnia életéről és tetteiről (12. vers). Senki nem felelhet másért. E tekintetben valóban nem vagyunk atyánkfiainak őrizői.

Figyelembe véve a szövegösszefüggést, hogyan értsük Róm 14:14 versét?

Még mindig a bálványoknak áldozott ételekről van szó, és egyértelműen nem a tiszta és tisztátalan ételek megkülönböztetéséről. Pál azt mondja, hogy önmagában semmi rossz nincs abban, ha az ember olyan ételt eszik, amit talán bálványoknak áldoztak. Végtére is, mi a bálvány? Semmi (lásd 1Kor 8:4). Mit számít tehát, ha a pogányok bemutatták az ételt egy béka vagy egy bika szobra előtt? Senkit nem szabad azonban arra késztetni, hogy saját lelkiismerete ellen tegyen, még akkor sem, ha lelkiismerete túlzottan érzékeny. Az „erős" testvérek nyilván nem értették ezt meg. Megvetették „erőtlen" testvéreik aggályoskodását, és megbotránkoztatták őket.

Előfordulhat, hogy az Úrért való buzgóságunkban éppen annak a veszélynek tesszük ki magunkat, ami ellen Pál óv? Miért vigyázzunk, nehogy mások lelkiismereteként próbáljunk élni, még ha jó szándékkal tennénk is?