A kegyelmi elhívás

SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: Róma 10–11

„Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való" (Róm 11:1).

E heti tanulmányunk a Római levél 10-11. fejezetét dolgozza fel, kiváltképpen a 11. fejezetre összpontosítva. Fontos mindkét részt végigolvasni, hogy nyomon tudjuk követni Pál gondolatmenetét.

E két fejezetről mindig is sokat vitatkoztak, bár egy pont teljesen egyértelműen kitűnik: az, hogy Isten szereti az emberiséget, és minden ember üdvösségét kívánja. Az üdvösségből senkit nem zár ki. A Római levél 10. fejezetéből kiderül, hogy „nincs különbség zsidó meg görög között" (12. vers) – mindnyájan bűnösök vagyunk, egyaránt szükségünk van Isten kegyelmére, amiben Jézus Krisztus által részesült a világ. Ez a kegyelem mindenkihez eljut – nem nemzetiség, születési jog vagy a törvény cselekedetei függvényében, hanem a Jézusba vetett hit által, hiszen Ő minden bűnös helyett meghalt. Szerepek változhatnak, de a megváltás alapvető terve soha!

Pál ezt a témát folytatja a 11. fejezetben. Amint korábban már megjegyeztük, itt is fontos megérteni, hogy amikor az apostol kiválasztásról és elhívásról beszél, nem az egyes ember üdvösségének kérdését tárgyalja, hanem azt a szerepet, amit a világ megmentését célzó isteni tervben betölt. Isten egyetlen csoport elől sem zárja el eleve az üdvösséget, erről egyáltalán nincs szó. Viszont a kereszt után, és miután nagyrészt Pál közreműködése folytán eljutott az evangélium a pogányokhoz, a zsidó és pogány hívők korai mozgalma vette magára a világmisszió felelősségét.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2010. 3. negyedév

Megváltás – a Római levél

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: