„Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot; Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték" (Róm 9:30-32). Mi az üzenete az adott bibliaverseknek? Hogyan alkalmazhatjuk ezeket önmagunkra? Mit tehetünk, hogy elkerüljük az Izráel által elkövetett hibát?

Pál egyértelműen megmagyarázza népe tagjainak, hogy miért maradnak le arról, amit Isten nekik szánt, amit valójában ők maguk is kerestek, mégsem értek el.

Érdekes módon, a pogányok, akiket Isten elfogadott, nem is törekedtek erre. Saját érdekeikkel és céljaikkal törődtek, amikor elért hozzájuk az evangélium üzenete. Ők mégis felismerték értékét, és elfogadták. Isten igaznak nyilvánította őket, mert hittel helyettesüknek fogadták el Jézus Krisztust.

Izráellel az volt a gond, hogy megbotlottak a „beleütközés" kövében (Róm 9:33). Nem akarták elfogadni – nem mindnyájan ugyan, de egyesek (lásd ApCsel 2:41) –, hogy Jézus Krisztus az Istentől küldött Messiás. Mivel nem felelt meg elvárásaiknak, amikor eljött, hátat fordítottak neki.

A fejezet utolsó versében Pál ismét ószövetségi igét idéz: „Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg" (Róm 9:33). Ebben az igeszakaszban is arra mutat rá, hogy a megváltás tervében létfontosságú a hit szerepe (lásd még 1Pt 2:6-8). Megbotránkozás sziklája? Viszont, aki hisz benne, nem szégyenül meg? Bizony, Jézus sokak számára a megütközés köve, de azoknak, akik ismerik és szeretik, a szabadítás kősziklája (Zsolt 89:27).

Volt-e már számunkra Jézus a „beleütközés köve", illetve a „megbotránkozás sziklája"? Ha igen, miért? Pontosabban, mit tettünk, ami ilyen helyzetbe hozott? Hogyan szabadultunk ki akkor, és milyen tanulságot vontunk le abból az esetből, hogy többé ne kerüljünk Jézussal ellentétbe?