Hogyan írja le Pál a Krisztusban való új kapcsolatot (Róm 8:15)? Milyen reményt meríthetünk ebből az ígéretből, és hogyan lesz ez valósággá az életünkben?

Az új kapcsolat félelemtől mentes. A rabszolga fogságban van, életét az urától való szüntelen rettegésben tölti. Szolgálatának hosszú évei után semmit nem nyer. Más a helyzet azonban azzal, aki elfogadja Jézus Krisztust. Először is, önkéntes szolgálatra jelentkezik; másodszor, félelem nélkül szolgál, mivel „a teljes szeretet kiűzi a félelmet" (1Jn 4:18). Harmadszor pedig, fogadott gyermekként felbecsülhetetlen értékű örökség várományosa.

„A törvényvallással való összhangra törekvés kelti a szolgaság lelkét, ha az ember saját erejéből igyekszik eleget tenni a törvény követeléseinek. Csak az ábrahámi szövetség alá kerülve lehet reményünk, mert ez a kegyelem szövetsége a Krisztus Jézusba vetett hit által" (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1077. o.).

Mi biztosít arról, hogy Isten valóban elfogadott gyermekének? Róm 8:16

A Lélek belső tanúsága megerősíti, hogy Isten elfogadott. Noha nem biztonságos kizárólag az érzésekre hallgatni, mégis, aki legjobb tudása szerint követte az Ige világosságát, egy belső megerősítő hangot hall, ami arról biztosítja, hogy Isten gyermekévé fogadta. Róm 8:17 verse valóban azt mondja, hogy örökösök vagyunk; vagyis Isten családjának tagjai, és örökösként, gyermekként, Atyánktól nagyszerű örökség várományosai. Ezt nem érdemeljük meg, hanem azért kapjuk, mert Istenben új helyzetbe kerültünk, méghozzá Jézus helyettünk vállalt halála árán.

Milyen közel állunk az Úrhoz? Tényleg ismerjük Őt, vagy csak tudunk róla? Mi az, amit meg kell változtatni az életünkben ahhoz, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk Teremtőnkkel és Megváltónkkal? Mi tart vissza ettől, és miért?