„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség" (Róm 8:5-6). Időzzünk el ezeknél az igéknél! Milyen alapvető üzenet árad belőlük? Mit árulnak el az életvitelünkről?

Míg az emberek egyik csoportjának a testi kívánságok teljesítésén jár az esze, addig a másiknak a Lélek dolgain, hogy azt tegyék, amire a Lélek indítja őket. Mivel a gondolkodás határozza meg a tetteket, a két csoport élete és cselekedetei különböznek.

Mire képtelen a test gondolata? Róm 8:7-8

A test vágyainak a kielégítésére összpontosító gondolkodás valójában nem más, mint ellenségeskedés Istennel. Az így gondolkodó mit sem törődik Isten akaratának teljesítésével, sőt lázad ellene, nyíltan becsmérelve törvényét.

Pál különösen nagy hangsúlyt szeretne fektetni arra, hogy Krisztus nélkül lehetetlen megtartani Isten törvényét. Újra és újra visszatér a gondolathoz: mindegy, hogy mennyire igyekezik is az ember, Krisztus nélkül nem tud a törvénynek engedelmeskedni.

Pálnak kifejezetten az volt a szándéka, hogy meggyőzze a zsidókat: a Tóránál (törvényüknél) többre van szükség. Életvitelük ugyanis azt bizonyította, hogy az isteni kinyilatkoztatás ellenére éppen olyan bűnökben vétkesek, mint a pogányok (Róma 2). Mindebből az a tanulság, hogy szükségük van a Messiásra. Nélküle a bűn szolgái maradnak, és nem tudnak kitörni uralma alól.

Ezt válaszolta Pál a zsidóknak, akik nem értették, hogy az üdvösségre nézve miért nem elég már az, amit Isten az Ószövetségben adott. Elismerte, hogy amit tettek, az jó, de el kell fogadniuk a Messiást is, aki már eljött.

Tekintsünk vissza az elmúlt huszonnégy órára! Tetteinket a Lélek vagy a testünk irányítja? Mit árul el válaszunk önmagunkról? Amennyiben tetteinket a testi kívánság határozza meg, milyen változásokat kell tennünk, és hogyan vihetjük azokat véghez?