Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. „A tökéletes törvény" (201–204. o.) és „A bűnöket hordozó Isten" c. fejezet (286–287. o.); A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „A lélek gyógyítása" (49–50. o.) és „Az igaz ismeret keresésének fontossága" (324–326. o.) c. fejezet.

„A törvény áthágásában nincs biztonság, megnyugvás, és megigazulás. Ha az ember megmarad a bűnben, akkor nem remélhet ártatlanságot Isten előtt, és Krisztus érdemei nem békéltethetik meg Istennel" (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 202. o.).

„Pál szeretné, ha testvérei felismernék, hogy a bűnbocsátó Megváltó hatalmas dicsősége adott jelentőséget az egész zsidó vallási rendszernek. Azt is szeretné megértetni velük, hogy amikor Krisztus eljött a földre és az ember áldozataként meghalt, akkor az előkép találkozott a valósággal. Miután Krisztus bűnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremoniális törvény nem lehetett többé érvényben, noha addig kapcsolódott az erkölcsi törvényhez, és dicsőséges is volt. Isten pecsétje nyugodott a törvény egészén, ami az Úr szentségét és igazságát fejezte ki. Ha pedig az árnyékszolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőségesnek kellett lennie annak a valóságban, amikor Krisztus eljött, hogy életadó, megszentelő Lelkét árassza a hívőkre" (Ellen G. White magyarázata, The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1095. o.)!

„Őrizkedjetek… a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk" (Fil 3:2-3).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Kire utalhat a Római levél 7. fejezetének embere: a megtérés előtti vagy utáni Pálra? Vagy talán egészen másról szól ez a fejezet? Mivel indokoljuk a válaszunkat?

2. Mivel magyarázzuk azt, hogy még a megkeresztelt, újjászületett hívők is küzdenek a bűnnel? Nem kellene-e automatikusan mindenen felülkerekednünk? Vagy mindig is vétkezni fogunk? Esetleg valahol a kettő között van az igazság?

3. Milyen veszélyt rejt az a nézet, miszerint keresztényként is folyvást vétkezünk, elesünk és áthágjuk Isten törvényét? Másrészt, mi a veszélye annak a nézetnek, hogy keresztényként le kell győznünk minden rossz gondolatot és hajlamot, különben nem üdvözülünk?

4. Végül, függetlenül attól, ki milyen állásfoglalásra jut a Római levél 7. fejezetének emberét illetően, milyen ígéretet találunk e fejezetben, ami segít megérteni, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni?