Foglaljuk össze Pál Róm 5:1-5 verseiben megfogalmazott üzenetét! Milyen tanulságot vonhatunk le belőle?
A „megigazulván" szó görög eredetije az ige befejezett cselekményét jelöli. Nem a törvény valamely cselekedete révén nyilvánít vagy tekint igaznak Isten, hanem azért, mert elfogadtuk Jézus Krisztust, és nekünk tulajdonítja Jézus tökéletes földi életét, vagyis tökéletes törvény-megtartását.
Ugyanakkor az összes bűnünk Jézusra került. Isten úgy tekint rájuk, mintha nem mi, hanem Jézus követte volna el azokat. Így megszabadulhatunk a megérdemelt büntetéstől. Ez a büntetés Krisztust sújtotta helyettünk, hogy nekünk ne kelljen elszenvednünk. Mi lehet ennél nagyszerűbb hír a bűnös ember számára?
A magyar fordításban a 2. és a 3. versben egyaránt a „dicsekedik" ige szerepel, míg a 2. vers angol fordításában az, hogy „örvendezik". A megigazult emberek a háborúságban is örvendezhetnek, mert hitüket, bizalmukat Jézus Krisztusba vetették. Bíznak abban, hogy Isten mindent a javukra fordít. Megtiszteltetésnek tekintik majd, ha Krisztusért háborúságot kell szenvedniük (lásd 1Pt 4:13).
Figyeljük meg továbbá a gondolat kifejtésének fokozatosságát a 3-5. versekben!
1. Béketűrés. A görög hüpomoné szó azt jelenti, hogy „állhatatos kitartás". A háborúság, vagyis a megpróbáltatás ilyen kitartást fejleszt ki abban, aki megtartja a hitet, és nem téveszti szem elől a Krisztusban lévő reménységet még az életet megnyomorító küzdelmek és szenvedések közepette sem.
2. Kipróbáltság (új prot. ford.). Az így fordított görög dokimé szó azt jelenti: „próba által szerzett bizonyosság", illetve „kipróbált jellem". Tehát annak lehet kipróbált a jelleme, aki béketűrőn kiállja a megpróbáltatásokat.
3. Reménység. A kitartás és a kipróbáltság természetesen erősíti a reménységet is, ti. azt a reményt, ami Jézusban és a megváltás ígéretében található. Amíg hittel, bűnbánattal és engedelmességgel Jézusba kapaszkodunk, minden okunk megvan a reményre.
Mi az, amit az életben mindennél jobban remélünk? Hogyan válhat valóra e reményünk Jézusban? Megvalósulhat egyáltalán? Ha nem, akkor érdemes foglalkozni vele?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!