Gyakran halljuk az emberektől, hogy az Újszövetségben Isten már eltörölte a törvényt. Sokan idézetekre hivatkoznak, amelyek szerintük alátámasztják érveiket. Az állításuk mögött meghúzódó logika és teológia azonban némi kivetnivalót hagy maga után.

Mit árulnak el a törvény és a bűn kapcsolatáról 1Jn 2:3-6, 3:4 és Róm 3:20 versei?

Úgy háromszáz évvel ezelőtt a Gulliver utazásait lejegyző ír szerző, Jonathan Swift egy másik művében ezt írta: „De ki állítaná, hogy amennyiben parlamenti határozattal eltörölnénk az angol nyelvből és szótárainkból az ivás, csalás, hazugság és lopás szavakat, akkor másnap mindannyian mértékletes, őszinte, méltányos és igazságot szerető emberként ébrednénk? Helytálló ez a következtetés" (Jonathan Swift: A Modest Proposal and Other Satires. New York, 1995. Prometheus Books. 205. o.)? Hasonlóképpen, ha Isten törvényét valóban eltörölték, akkor miért számít még bűnnek a hazugság, a gyilkosság és a lopás, miért rossz még mindig? Ha Isten törvénye megváltozott, akkor meg kell változnia a bűn meghatározásának is. Vagy pedig, ha Isten törvénye hatályon kívül került, akkor a bűn is, és ugyan ki hiszi ezt el? (Lásd még 1Jn 1:7-10; Jak 1:14-15!) Az Újszövetségben jelen van mind a törvény, mind az evangélium. A törvény megmutatja, hogy mi a bűn, az evangélium pedig felkínálja a gyógyírt a bűnre, ami nem más, mint Jézus halála és feltámadása. Ha nincs törvény, nincs bűn sem, akkor pedig mitől kellene megszabadulnunk? Az evangéliumnak csak a törvény összefüggésében, illetve annak folytonos érvényessége mellett van értelme. Sokszor halljuk, hogy Isten eltörölte a törvényt a kereszten. Ez azért is furcsa, mert épp a kereszt mutatja meg, hogy a törvényt nem lehet sem visszavonni, sem megváltoztatni. Ha Isten nem vonta vissza törvényét, sőt nem is változtatott rajta Krisztus kereszthalála előtt, miért tenné utána? Miért nem szabadult meg a törvénytől, amikor az ember bűnbe esett, megkímélve ezzel az emberiséget a törvényes büntetéstől, amit a törvényszegés von maga után? Így Jézusnak sem kellett volna meghalnia. Jézus halála éppen azt mutatja, hogy ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, vagy vissza lehetett volna vonni, akkor azt a kereszt előtt és nem utána kellett volna megtenni. Semmi nem bizonyítja tehát jobban a törvény folytonos érvényességét, mint Jézus halála, ami pont a törvény változhatatlansága miatt következett be. Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, hogy kedvezzen bukott természetünknek, vajon nem az lett volna a jobb megoldás, mint hagyni Jézust meghalni?