„Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által" (Róm 4:13).

Ebben a versben az „ígéret" és a „törvény" szemben áll egymással. Pál az Ószövetségre alapozza a hit általi megigazulás tanát. Példaként Ábrahám életét említi, akit minden zsidó ősének fogadott el. Ábrahámot azonban Isten a törvény nélkül fogadta el és igazította meg. Isten megígérte neki, hogy „e világnak örököse lesz", Ábrahám pedig elhitte az ígéretet, és elfogadta a szerepet, amit az Úr kijelölt neki. Következésképpen Isten elfogadta Ábrahámot; rajta keresztül munkálkodott a világ megváltásáért. Nagyszerű példa ez arra, hogyan működött a kegyelem már az Ószövetségben, kétségkívül ezért utalt rá Pál is.

Hogyan mutat rá Róm 4:14-17 verseiben Pál, hogy mennyire központi szerepe volt már az Ószövetségben is a hit általi megváltásnak? Lásd még Gal 3:7-9!

Ahogy azt már az elején is mondtuk, fontos észben tartanunk, hogy Pál kinek írta a levelét. A zsidó hívők gondolkodását áthatotta az ószövetségi törvény, olyannyira, hogy idővel elterjedt köztük az az elképzelés, miszerint üdvösségük attól függ, mennyire tartják meg a törvényt, noha ezt az Ószövetség nem tanította.

E téves elképzelés kiigazítása érdekében Pál azzal érvelt, hogy Ábrahám a Sínai-hegyi törvényadás előtt kapta az ígéretet, méghozzá nem a törvény cselekedetei révén (ugyanis a törvény, vagyis a Tóra egésze és a ceremoniális rendszer akkor még nem létezett), hanem hit által.

A lényegen az sem változtatna, ha Pál kizárólag az erkölcsi törvényre utalt volna, ami elvileg már a Sínai-hegyi törvényadás előtt is létezett. Sőt, még inkább igaz lenne állítása. Hiábavalóvá tesszük a hitet, ha Isten ígéreteit a törvény által keressük, mondja Pál. Kemény szavak ezek, de lényegében azt akarja kifejezni, hogy a hit üdvözít, a törvény viszont kárhoztat. Azt kívánja bemutatni, hogy mennyire hiábavaló dolog éppen attól várni az üdvösséget, ami ítélet alá von. Elvégre legyünk akár zsidók, akár pogányok, egyaránt áthágtuk a törvényt, éppen arra van tehát szükségünk, mint Ábrahámnak: hogy Isten hit által nekünk tulajdonítsa Jézus megváltó igazságát.