Pál itt nem csupán egy teológiai kérdéssel foglalkozik. A kérdés a megváltás lényegét, valamint Istennel való kapcsolatunkat érinti. Aki azt gondolja, hogy az elfogadást ki kell érdemelnie, el kell érnie a szentségnek egy bizonyos fokát, mielőtt Isten megigazítaná és bocsánatban részesítené, az természetszerűleg befelé fordul, önmagára, saját cselekedeteire tekint. Így a vallás kifejezetten én-központúvá válhat, amire senkinek nincs szüksége.

Ezzel szemben, ha valaki megérti a jó hírt, miszerint a megigazulás Isten ki nem érdemelhető ajándéka, mennyivel egyszerűbb és természetesebb számára, hogy figyelmét ne önmagára, hanem Isten szeretetére és irgalmára irányítsa!

Végül pedig, kiben fog inkább tükröződni Isten jelleme: abban, aki csak önmagára koncentrál, vagy abban, aki Istenre összpontosítja figyelmét?

Hogyan fejti ki Pál a hit általi megigazulás témáját Róm 4:6-8 verseiben?

„A bűnösnek hit által Krisztushoz kell jönnie, meg kell ragadnia érdemeit, a Megváltóra helyeznie vétkeit és elfogadnia bűnbocsánatát. Ő ezért jött világunkba. Krisztus igazsága a bűnbánó, hívő bűnösnek tulajdoníttatik, aki így a királyi család tagjává… válik" (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 204. o.).

Pál azzal folytatja tanítását, hogy nemcsak a zsidók, hanem a pogányok is hit által nyerik az üdvösséget (Róm 4:9-12). Sőt, ha ragaszkodunk a pontos meghatározáshoz, el kell mondanunk, hogy Ábrahám nem is volt zsidó: felmenői pogányok voltak (Józs 24:2). Az ő idejében nem létezett a pogány-zsidó megkülönböztetés. Megigazulásakor Ábrahám még körülmetéletlen volt (1Móz 15:6). Így lett Ábrahám atyja a körülmetélteknek és a körülmetéletleneknek egyaránt, remek például szolgálva Pálnak, aki általa bemutathatta a megváltás egyetemes voltát. Krisztus mindenkiért meghalt, fajtól és nemzetiségtől függetlenül (Zsid 2:9).

Miért olyan borzalmas a faji, etnikai vagy nemzeti előítélet, tekintettel a kereszt egyetemességére, és arra, amilyen tanítás rejlik benne az ember értékéről? Hogyan ismerhetjük fel magunkban az előítéletet, és Isten kegyelme által hogyan tisztíthatjuk meg a gondolkodásunkat tőle?