Mire akart Pál rámutatni Róm 3:31 versében? Miért fontos ez nekünk, adventistáknak?

Ebben a szakaszban az apostol azt hangsúlyozza, hogy a hit nem teszi hiábavalóvá Isten törvényét. Akik megtartották a törvényt, akár az egész ószövetségi törvénygyűjteményt, nem üdvözültek általa. Az a lényege az Ószövetség vallásának, mint ahogy az Újszövetségének is, hogy a bűnösök hit által részesülnek Isten kegyelmében.

Mivel mutatja be Róm 4:1-8 szakasza, hogy már az Ószövetségben is hit által adatott az üdvösség, nem pedig a törvény cselekedeteiből?

Az ószövetségi elbeszélés szerint Isten azt tulajdonította igazságul Ábrahámnak, hogy „hitt" neki. Tehát az Ószövetség is a hit általi igazságot tanítja. Ezért hamis minden olyan feltételezés, miszerint a hit „hiábavalóvá" teszi (a görög katargeo jelentése: „hatástalanná tenni," „érvényteleníteni") a törvényt. A hit általi üdvösség nagyon is része az Ószövetségnek, a kegyelem tanítása az elejétől a végéig jelen van benne. Mi más volt például az egész szentélyszolgálat, ha nem annak bemutatása, hogyan nyert megváltást a bűnös, méghozzá nem saját cselekedetei, hanem a helyettes áldozat halála révén? Továbbá, mi mással magyaráznánk, hogy Dávid bocsánatot nyert a Betsabéval folytatott szégyenletes viszonya után? Biztos, hogy nem a törvény betartásával szerzett megváltást, hiszen sok parancsolatot megszegett, aminek következtében számos esetben a törvény ítélete alá került. Ha Dávidnak a törvény által kellene üdvözülnie, egyáltalán nem üdvözülhetne. Pál a hit általi megigazulás példájaként állítja elénk azt, hogy Dávid újból isteni kegyben részesült. A megbocsátás Isten kegyelmének része. Íme, egy újabb ószövetségi példa a hit általi megigazulásra! Ami azt illeti, a zsidó vallás mindig is a kegyelem vallása volt, függetlenül attól, hogy az ókori Izráelben sokan törvényeskedővé lettek. A törvényeskedés a vallás eltorzult formája, nem pedig az alapja volt.

Időzzünk el egy kicsit Dávid bűnénél és megtérésénél (2Sámuel 11-12; Zsoltár 51)! Miért meríthetünk reményt ebből a szomorú történetből? Milyen tanulság rejlik ebben azzal kapcsolatban, hogyan kell az elesettekkel bánni a gyülekezetben?