A törvényről és annak szerepéről eddig tanultakat figyelembe véve, olvassuk el Róm 3:24 versét! Mit mond itt Pál? Mit jelent az, hogy a váltság Jézusban van (ti. „a Krisztus Jézusban való váltság")?

Mit értünk „megigazulás" alatt e szövegben? A megigazulásnak fordított görög szó, a dikaioó jelentése „igazságosnak/törvényesnek tart", „igaznak odaállít." A szónak azonos gyökere van a dikaioszüné (igazságosság; igazságosság gyakorlása) és a dikaióma (jogos követelés) szavakkal. Vagyis kapcsolat van a „megigazulás" és az „igazság(osság)" között: tehát akkor igazulunk meg, amikor Isten „igaznak nyilvánít".3 A megigazítás előtt az ember igazságtalan, ezért Isten nem fogadhatja el; a megigazítást követően azonban már igaznak számít, tehát Isten előtt elfogadható. Ez azonban csak Isten kegyelme (jóindulata, szívessége) által történik. Amikor a bűnös Istenhez fordul megváltásért, kegyelemből lesz igazzá. Nem kiérdemelt jóindulatról van szó, vagyis senki nem a saját érdeme alapján igazul meg, mivel semmire nem hivatkozhat Isten előtt. Az ember a Krisztus Jézusban való váltság által igazul meg, ezt a váltságot pedig Jézus a bűnös helyetteseként, biztosítékaként kínálja fel.

A Római levél a megigazulást úgy mutatja be, mint ami egy bizonyos időpontban történik. Az egyik pillanatban a bűnös még kívül van, igazságtalan, Isten nem fogadja el; a következő pillanatban, a megigazulást követően pedig már bebocsátást nyer, Isten elfogadja, igaz.

A Krisztusban lévő ember a megigazulást múltbeli eseménynek látja, ami akkor ment végbe, amikor teljesen átadta magát Krisztusnak. A „megigazulván" (Róm 5:1) szó szerint azt jelenti: „miután megigazult(unk)." Természetesen, ha a megigazult bűnös elesik, majd visszatér Krisztushoz, a megigazulás újra végbemegy. Amennyiben az újbóli megtérést napi tapasztalatnak tartjuk, akkor egy bizonyos értelemben a megigazulásra is érdemes ismétlődő tapasztalatként tekintenünk.

Tekintettel arra, hogy a jó hír ennyire jó, vajon mi tartja vissza az embereket az evangélium elfogadásától? A saját életünkre gondolva, mi minden gátolja, hogy az Úr minden ígéretét és ajándékát elfogadjuk?