Mit mond Pál a törvényről Róm 3:19-20 verseiben? Miért olyan fontos ezt minden kereszténynek megérteni?

Pál tágabb értelemben használja a törvény kifejezést, mint ahogy azt a korabeli zsidók értelmezték. A tórah (héberül „törvény") alatt a zsidók még ma is a Mózes öt könyvében, illetve általában az Ószövetségben szereplő isteni utasítást értik. Az erkölcsi törvény, illetve annak rendeletekben és ítéletekben való részletezése, valamint a ceremoniális szabályok is ennek az utasításnak a részét képezik. Ennek fényében itt a törvényre a judaizmus rendszereként tekinthetünk.

Törvény alatt lenni annyi, mint annak hatásköre alá tartozni. A törvény feltárja, hogy milyen hiányosságok és bűnök terhelik az embert Isten előtt. A törvény nem szabadíthat meg a bűntől, de késztetheti a bűnöst, hogy megoldást keressen rá.

Napjainkban, amikor a zsidók törvénye már nem mérvadó, a Római levél kapcsán a törvényre elsősorban mint erkölcsi törvényre gondolunk. Ez a törvény sem válthat meg, éppen úgy, mint ahogy a judaizmus rendszere sem menthette meg a zsidókat. Nem az erkölcsi törvény váltja meg a bűnöst. Szerepe az, hogy bemutassa Isten jellemét, és rávezesse az embereket, hol vannak hiányosságaik e jellem tükrözésében.

Bármelyik törvényről legyen is szó: az erkölcsi, a ceremoniális, a polgári törvényről, vagy ezek összességéről, ha valamelyiket vagy akár mindet meg is tartanánk, attól még nem válnánk igazzá Isten színe előtt. Soha nem is volt ez a törvény rendeltetése. Ellenkezőleg, a törvénynek rá kell mutatnia hiányosságainkra, és Krisztushoz kell vezetnie.

A törvény nem ment meg, mint ahogy egy betegség tünetei sem gyógyítanak ki a betegségből. A tünetek nem gyógyítanak, csak figyelmeztetnek, hogy szükség van valamilyen gyógymódra. A törvény így működik.

Mennyire sikeresek a törvény betartása érdekében tett erőfeszítéseink? A válaszunk alapján vajon nem hiábavaló a törvény általi üdvözülésben hinni?