A XIX-XX. század fordulóján az volt az általános elképzelés, hogy az emberiség fejlődik, az erkölcsiség javul, a tudomány és a technika pedig elősegíti majd az utópia megvalósulását. Az ember jó úton halad a tökéletesség felé – gondolták sokan; vagyis hittek abban, hogy az emberek megfelelő neveléssel és erkölcsi képzéssel nagymértékben javíthatnak saját és társadalmuk állapotán. E változások tömegének akkor kellett volna megvalósulnia, amikor az emberiségre ráköszöntött a XX. század új világa.
Sajnos a dolgok nem éppen a várakozások szerint alakultak. A XX. század a történelem egyik legkegyetlenebb és legvadabb korszaka lett. A helyzet iróniája pedig, hogy ez nagyrészt a tudományos fejlődés miatt alakult így, ami olyan mértékben adott módot az emberek pusztítására, mint amit a múltban a legvadabb fantáziával sem lehetett elképzelni.
Hol a hiba?
Napjainkban, a XXI. században hogyan mutatkozik meg az, amit az apostol az I. században írt le Róm 1:22-32 verseiben?
Amikor az emberiség szem elől tévesztette Istent, a bűn, a tévelygés és a lealacsonyodás áradata szabadult el. Ma mindannyiunknak e probléma következményeivel kell élnünk. Ami azt illeti, ha percről percre nem adjuk át magunkat Istennek, mi magunk is csak súlyosbítjuk a problémát.
Összpontosítsunk különösen Róm 1:22-23 verseire! Hogyan mutatkozik meg ma is az, amit ezek a versek kifejeznek? Istent elvetve mit imádnak és bálványoznak az emberek évszázadunkban? Hogyan lettek ettől balgákká? Beszélgessünk ezekről a gondolatokról szombaton a csoportban!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!