SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 1:16-17, 22-32; 2:1-10, 17-23;

3:1-2, 10-18, 23

„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róm 3:23).

Ha az ember nem ismeri el bűnösségét, nem érzi szükségesnek a megigazulást sem (azt, hogy Isten igaznak nyilvánítsa). Ezért Pál számára a megigazulás első lépése, hogy beismerjük: reménytelen helyzetben lévő, tehetetlen bűnösök vagyunk. Érvelésében először a pogányok nagyfokú romlottságát mutatta be, akik azért süllyedtek olyan mélyre, mert teljesen kitörölték Istent az emlékezetükből. Majd pedig rámutatott, hogy a zsidók sem különbek, mivel senki nem üdvözítheti önmagát jócselekedeteivel.

Ellen G. White világosan kifejti: „Senki ne gondolja korlátoltan, szűklátókörűen, hogy az ember valamely cselekedetével a legkisebb mértékben is elősegítheti a törvény áthágása miatt felhalmozott adóssága törlesztését. Ez végzetes önámítás. Aki ezt a kérdést meg akarja érteni, mondjon le dédelgetett elképzeléseiről, és alázatos szívvel tanulmányozza az engesztelést.

E kérdést illetően olyan sűrű homály fedi az elméket, hogy a magukat Isten gyermekeinek vallók ezrei is valójában a gonosz gyermekei, mivel saját cselekedeteikre akarnak hagyatkozni. Isten mindig jócselekedeteket várt és vár el, mint ahogy a törvény is. Ám tekintettel arra, hogy az ember bűnbe esett, ami miatt a jótettei is értéktelenek, egyedül Jézus igazsága válhat javára. Krisztus pedig valóban üdvözíthet, mert mindenkor él, hogy esedezzen értünk" (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1071. o.).