A zsinat világos döntése ellenére voltak, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a pogányoknak meg kell tartaniuk a zsidó hagyományokat és törvényeket. Pál számára ez kiemelkedő fontosságú kérdéssé vált; vagyis, nem úgy tekintett rá, mintha szőrszálhasogatás lenne a hit egy jelentéktelen pontját illetően; Krisztus evangéliumának a megtagadását jelentette.

Mennyire tartotta komolynak Pál a Galáciában tapasztaltakat (Gal 1:1-12)? Mit árul ez el a kérdés fontosságáról?

Ahogy azt már említettük, nagyrészt a Galáciában történtek nyomán fogalmazta meg Pál a Római levélben foglaltakat, folytatva a Galáciai levél témáját. A judaizálók kitartottak amellett, hogy a Mózes által kapott isteni törvény fontos, és a pogány megtértek számára is kötelező. Pál viszont be akarta mutatni a mózesi törvény valódi helyét és szerepét. Nem akarta, hogy a judaizálók Rómában is megvessék a lábukat, mint ahogy Galáciában tették.

Túlzott leegyszerűsítése lenne a dolognak azt kérdezni, hogy Pál a galáciaiakhoz és a rómaiakhoz írott levelében a ceremoniális vagy az erkölcsi törvényről ír-e. Akkor az volt a kérdés, hogy a pogány megtérteknek meg kell-e tartaniuk a körülmetélésre vonatkozó parancsot, illetve Mózes törvényeit. A jeruzsálemi zsinat már döntött e kérdésben, de nem mindenki akarta ezt elfogadni. Egyesek bizonyítékot látnak arra úgy a Galáciai levélben, mint a Római levelében, hogy az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat (vagyis valójában annak negyedik parancsolata) már nem kötelező a keresztényekre nézve. Ők azonban félreértik a levelek lényegét, nem látják a történelmi összefüggéseket és kérdéseket, amelyekre Pál rámutatott. Az apostol kiemelte, hogy a megváltás kizárólag hit által lehetséges, nem pedig a törvény cselekedetéből – még az erkölcsi törvény cselekedetéből sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erkölcsi törvényt ne kellene megtartani. A Tízparancsolat iránti engedelmesség soha nem volt kérdéses. Akik azzá teszik, egy olyan jelenkori kérdést vetítenek a múltba, amivel Pál annak idején nem foglalkozott.

Mit válaszolunk azoknak, akik szerint a szombat megtartása már nem kötelezi a keresztényeket? Hogyan mutathatjuk be a szombat igazságát olymódon, hogy közben nem csorbítjuk az evangélium sérthetetlenségét?