Olvassuk el ApCsel 15:5-29 verseit! Milyen döntésre jutott a zsinat, és mivel érveltek?
A zsinat a judaizálók nyomása ellenében döntött. Ők ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy a pogány megtértek körülmetéltessenek és megtartsanak minden ceremoniális törvényt, valamint hogy „a zsidó törvényeket és ceremóniákat beiktassák a keresztény vallás egyházi szertartásai közé" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 127. o.).
Érdekes megfigyelni, hogy Péter úgy emlegeti a régi törvényeket, mint amelyek saját maguk számára is elhordozhatatlan „igát" jelentenek. Isten, aki e törvényeket adta, vajon igaként helyezte volna őket népe nyakába? Ez aligha hihető. Inkább arról van szó, hogy az évek során egyes vezetők az áldásnak szánt törvényeket teherré változtatták. A zsinat arra törekedett, hogy e terhektől megkímélje a pogányokat.
Figyeljük meg azt is: még kérdésként sem merül fel, hogy a pogányoknak nem kellene a Tízparancsolatnak engedelmeskedni. Elvégre, el tudjuk képzelni, hogy a zsinat felszólítja a pogányokat a vértől való tartózkodásra, miközben elnézi, hogy figyelmen kívül hagyják a házasságtörést és a gyilkosságot tiltó parancsolatokat?
Milyen szabályokat tartottak fontosnak a pogányokra nézve (ApCsel 15:20, 29)? Miért éppen ezeket?
Noha a zsidó hívők nem kényszeríthették a pogányokra szabályaikat és hagyományaikat, a zsinat biztosítani akarta, hogy a pogányok sem tesznek majd olyant, amit a Jézusban velük összetartozó zsidók sérelmeznének. Az apostolok és a vének tehát megegyeztek: levélben arra intik a pogányokat, hogy tartózkodjanak a paráznaságtól, a bálványoknak bemutatott húsok, a megfulladt állatok és a vér fogyasztásától. Egyesek azt mondják, hogy mivel a levél nem tesz említést a szombatünneplésről, az nem is vonatkozik a pogányokra (persze nem nevezi meg kifejezetten a hazugság és a gyilkosság elleni parancsolatokat sem, így értelmét veszti a fenti érvelés).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!