MIT TEGYÜNK, HOGY AZ ÜDVÖSSÉGET ELNYERJÜK?

Mi okozta a nézeteltérést (ApCsel 15:1)? Miért gondolhatták egyesek, hogy e rendtartások nem csak a zsidókra vonatkoznak? Lásd 1Móz 17:10!

Miközben Pál azon fáradozott az antiókhiai szolgálattevőkkel és gyülekezeti tagokkal együtt, hogy sokakat megnyerjenek Krisztusnak, „a farizeusok szerzetéből való" egyes júdeai zsidó hívőknek sikerült egy olyan kérdést felvetniük, amely hamarosan az egész egyházat érintő vitává fajult, döbbenetet keltve a hívő pogányokban. Ezek a tanítók nagy meggyőződéssel állították, hogy az ember csak akkor üdvözülhet, ha körülmetélkedik és megtartja valamennyi ceremoniális törvényt. Elvégre a zsidók mindig is büszkék voltak az Isten adta szertartásaikra, és sokan közülük, akik megtértek Krisztus hitére, valószínűtlennek tartották, hogy Isten, aki egyszer világosan meghatározta az istentisztelet módját a zsidók számára, valaha is megváltoztatná a fennálló rendet. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a zsidó törvények és szertartások beépüljenek a keresztény vallásba. Lassan értették meg, hogy minden áldozat bemutatása csupán előképe volt Isten Fia halálának, ahol az árnyék találkozott a valósággal, és ami után a mózesi rend szertartásai és ceremóniái már szükségtelenné váltak.

Hogyan zárták le ezt a vitát (ApCsel 15:2-12)?

„Ámbár Istenhez fordult közvetlen vezetésért, de kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívők összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul, és ha lényegbevágó kérdések merültek fel, szívesen tárta a gyülekezet elé. Imában egyesült hittestvéreivel és Istentől kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 134–135. o.).

Figyelemreméltó, hogy Pál, aki gyakran szólt Jézustól nyert prófétai elhívásáról és küldetéséről, olyan készségesen működött együtt az egyház testületével. Felismerte: függetlenül attól, hogy mire hívta el őt Isten, része az egyháznak, és amennyire csak lehet, együtt kell működnie vele.

Hogyan viszonyulunk az egyházvezetéshez? Mennyire vagyunk együttműködők? Miért olyan fontos ez? Mi történne, ha a vezetéstől függetlenedve mindenki azt tenné, amit csak akar?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2010. 3. negyedév

Megváltás – a Római levél

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: