SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 23; Máté 19:17;

Apostolok cselekedetei 15:1-29; Galata 1:1-12; Zsidók 8:6;

Jelenések 12:17

„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett" (Jn 1:17).

Akik először elfogadták a kereszténységet, valamennyien zsidók voltak, ám az Újszövetségben nem olvasunk arról, hogy el kellett volna hagyniuk a körülmetélés gyakorlatát, vagy figyelmen kívül kellett volna hagyniuk a zsidó ünnepeket. Miután azonban a pogányok közül is többen kereszténnyé lettek, fontos kérdések merültek fel. Vajon ők is vessék alá magukat a körülmetélésnek? Milyen mértékben kell megtartaniuk a zsidók többi törvényét? Végül zsinatot hívtak össze Jeruzsálemben, hogy tisztázzák ezeket a kérdéseket (lásd Az apostolok cselekedetei 15. fejezetét). Noha a zsinat úgy döntött, nem terhelik a pogányokat egy halom rendelettel és törvénnyel, egyes tanítók továbbra is azzal gyötörték a gyülekezeteket, hogy ragaszkodtak a pogányok körében is e szabályok és rendeletek érvényesítéséhez – beleértve a körülmetélést is. Bizonyos értelemben e kérdések még ma is léteznek, csak más formában. A Tízparancsolathoz (vagy pontosabban a szombathoz) való ragaszkodásunk miatt milyen gyakran ér bennünket, adventistákat a judaizálás vagy legalizmus vádja? Hányszor hallottuk már, hogy az Újszövetség idején élünk, és a törvény (benne a szombat parancsolata) már nincs érvényben?

Másrészt viszont egyházunk gyakran olyanokkal is szembekerül, akik még több ószövetségi rendeletet és szabályt akarnak ránk erőltetni.