Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „Üdvösség a zsidóknak" c. fejezet, 245–251. o.

„Így, noha látszólag minden lehetősége a tevékeny közreműködésre teljesen megszűnt, Pál befolyása sokkal hatékonyabbá vált, mintha szabadon látogathatta volna a gyülekezeteket, úgy, mint az előző években. Mint az Úr foglyát, a testvérek sokkal jobban szerették; szavai, melyeket mint a Krisztus ügyéért megláncolt szenvedő intézett hozzájuk, sokkal több figyelmet és tiszteletet ébresztettek, mint amikor személyesen közöttük időzött" (i. m. 310. o.).

„Látni kívánta a keresztény hit meggyökerezését és megszilárdulását az akkor ismert világ ezen nagy központjában; ez képezte leglelkesebb reményét, leghőbb vágyát és dédelgetett tervét. Rómában akkor már volt gyülekezet. Az apostol azon fáradozott tehát, hogy biztosítsa az ottani hívők segítségét és együttműködését az Itáliában, valamint más országokban végzendő evangelizáló munkához. Hogy munkássága útját előkészítse a római testvérek között – akik közül még nem mindenkit ismert –, előbb levelet intézett hozzájuk. Jelezte szándékát, hogy meglátogatja Rómát, sőt közölte azt a reményét is, hogy kitűzi a kereszt zászlaját Spanyolországban" (i. m. 254. o.).

„Az örökkévaló Isten megkülönböztető határvonalat vont szent és bűnös, megtért és megtéretlen között. A két csoport nem vegyül simulékonyan egymással, mint a szivárvány színei, hanem elütnek egymástól, mint a déli verőfény és az éjfél sötétje" (Ellen G. White: Messages to Young People. 390. o.).

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson" (2Pt 3:9).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Időzzünk el a csütörtöki tanulmány utolsó kérdésénél! Hogyan növelhetné szombatiskolai csoportunk a gyülekezet hírnevét, amennyiben szükség lenne rá?

2. Mondjunk el a csoportban olyan tapasztalatokat, amelyek először borzalmasnak tűntek, majd jóra fordultak. Hogyan segíthetünk ilyen tapasztalatokkal azokon, akik váratlan nehézségekkel küzdenek?

3. Foglalkozzunk még azzal a gondolattal, hogy Isten már a világ megalapítása előtt elhívott a szent életre (lásd még Tit 1:1-2; Tim 1:8-9)! Miért meríthetünk ebből bátorítást? Mit árul ez el Istennek az ember iránti szeretetéről? Miért olyan tragikus, amikor valaki hátat fordít az Isten által kegyelemmel felkínált lehetőségnek?