Isten parancsolatát – ami pedig most próbakőnek számító igazság – szinte általánosan érvénytelennek tartják… Közeleg az idő, amikor Isten minden követőjén ott lesz ez a megkülönböztető jel. A Mennyel kötött szövetségüknek ez a jele, erről ismerik őket úgy, mint Isten szolgáit. Viszont minden olyan egyéb próbakő, ami emberi eredetű, eltereli a figyelmet a jelenvaló igazság nagyszerű és fontos tantételeiről.

Sátán azt akarja és tervezi, hogy olyan embereket hoz be közénk, akik rendkívül szélsőségesek, szűk látókörű, bírálgató és heves emberek, akik makacsul ragaszkodnak az igazságról alkotott saját elképzeléseikhez. Követelőznek, és szigorú kötelességeket akarnak rákényszeríteni az emberekre, lényegtelen kérdéseket eltúloznak, míg elhanyagolják a törvény súlyosabb dolgait, az ítéletet, az irgalmat és Isten szeretetét. Néhány ilyen ember tevékenysége miatt a szombatünneplők egész csoportját bigottnak… és fanatikusnak fogják nevezni…

Isten különleges feladatot bíz a tapasztalt emberekre. Őrizniük kell Isten művét. Oda kell figyelniük, nehogy Isten műve olyan emberek kezébe kerüljön, akik úgy érzik, joguk van ahhoz, hogy a saját, független elképzeléseik szerint haladjanak előre, bármit hirdessenek, amihez kedvük van, és senkinek ne tartozzanak számadással a tanításaik és munkájuk kérdésében. Ha ez a fajta elbizakodottság uralkodik el közöttünk, cselekedeteink nem lesznek összehangoltak, nem lesz meg a lélek egysége, a munka nem lesz biztonságban, a mű nem fog egészségesen fejlődni… Krisztus azért imádkozott, hogy követői egyek legyenek, mint ahogy az Atya és Ő is egy. Akik szeretnék, hogy ez a kérése meghallgattatásra találjon, azoknak fel kell lépni a megoszlásra vezető legcsekélyebb irányzat ellen is, és igyekezniük kell a testvérek között megtartani az egység és a szeretet lelkületét" (Ellen G. White: Maranatha. 148. o.).