Jónás könyvéből
Fut a hajó messze Tarsis felé.
Ismerős partok halvány ködbe hullnak.
„Hiszen mindegy Tarsis vagy Ninive!
Ott épp úgy lehet szolgálni az Úrnak!"
Csitítsuk el a háborgó szívet!
Derült az ég, kacag a tenger kéken.
„Hisz ha valaki Isten embere,
Tarsisban is az, nemcsak Ninivében!"
Hullám altatja Jónást és a gondját.
Nem látja már, hogy fellegek bevonják
egét… a villám vad verése csattan…
Bődül a tenger, hasad a vitorla…
mintha már a mindenség dőlne porba!
Akkor eszmél sikoltva:
„Énmiattam!"