SZOMBATI TAPASZTALATOK – 2.

Olaszországi utunkat folytatva megérkeztünk Bresciába, a barátunkhoz. Az ott töltött két nap alatt igazi vendégszeretetben volt részünk. Onnan legurultunk Pisába, majd Toscanaba, és a híres középkori falu, San Gimignano megtekintése után indultunk Horvátországba.

A terv szerint az Isztrián találkoztunk gyerekkori barátainkkal, akik előttünk odaértek, így nem kellett szállást keresgélnünk, mert ezt ők megtették helyettünk. Az egyhetes, kemény motorozás után jól esett megpihenni a kis isztriai faluban, Premanturán. Barátaink szintén nehezen találtak szállást; egy utazási irodában próbálkoztak, de eredménytelenül. Imádkoztak, az Úr segítségét kérték, és 5 perccel később egy idősebb férfi lépett az irodába, aki felajánlotta, hogy megszállhatnak a lakása egyik szobájában. Később a barátunk elmagyarázta, hogy még 4 fő részére – vagyis nekünk – szeretne szobát foglalni. Az öregúr az egész lakását átadta, szinte fél áron az akkori árakhoz képest.

Csütörtökön érkeztünk oda. Házigazdánk, Todor meghívott vacsorára. A teraszon ülve kellemes zenét hallgattunk. Nagy volt az örömünk, amikor megtudtuk, hogy az 500 fős kis falu egyetlen adventista családjához vezetett az Úr – az imádságra válaszaként. Péntek este a szomszéd város, Pula gyülekezetének fiataljai átjöttek megismerkedni velünk, és meghívtak a szombati istentiszteletre. Örömmel mentünk, bár tartottunk tőle, hogy semmit nem értünk majd a horvát prédikációból.

A szombatiskola alatt az előttünk lévő sorban egy úr hátrafordult, és magyarul köszöntött. Isten gondoskodott a tolmácsról is! Az akkor hallott prédikáció mély nyomot hagyott bennünk, talán ez volt életünk egyik legszebb istentisztelete. Csodálatos az Úr! Hihetetlen szálakon fűzi össze az eseményeket életünkben. A meg nem ünnepelt szombat után lelkileg egészen feltöltő prédikációval ajándékozott meg. Ez is azt mutatta, hogy milyen sokat jelent a negyedik parancsolat. Horváthné Portörő Erzsébet

Isten gondviselése a hazaúton is végigkísért. Nagyon rossz, esős idő köszöntött akkor Európára, előttünk pedig még 800 km-es hosszú út állt hazáig. Indulás előtt imában kértük az Urat, hogy óvjon meg a nagy esőtől, és vezessen épségben haza, hiszen a következő szombaton lesz a keresztségünk. Jól haladtunk, alig egy-két csepp eső esett, és gyorsan elértünk a magyar határhoz. A sűrű felhők rendre elkerültek bennünket, Magyarországon pedig éppen előttünk vonult végig a vihar, bár néha-néha beértük a felhőszakadást. Ilyenkor megálltunk, vártuk. Az utolsó 100 km-t már sötétben tettük meg, állandóan lestük a vihart, ami továbbra is környékezett, de csak hazaérkezésünk után 5 perccel kezdett ömleni az eső…

2010. 3. negyedév

Megváltás – a Római levél

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: