Eredetünk révén az egész emberiség egy család (ApCsel 17:26), de az is összeköt, hogy Isten mindannyiunkat szeret. Krisztus drága vére mindenkinek megváltást szerezhet, hiszen Isten nem akarja, hogy akár csak egy ember is elveszszen (2Pt 3:9). A Biblia világosan kifejezi, hogy minden válaszfalat le kell döntenie a Jézusban való megváltásnak, hiszen az Úr előtt mindannyian egyformák vagyunk: Isten kegyelmére szoruló bűnösök.

Milyennek mutatja be Pál a Jézus vérén megváltott embereket (Ef 4:1-16)? Ezek szerint hogyan kell bánnunk egymással?

Az ember nem gyűlöli a saját testét (Ef 5:29-30). A megfelelő működéshez a test minden tagjának összhangban kell lennie. Az egész szervezet megsínyli, ha valamelyik része szenved. Minél közelebb állunk valakihez, annál jobban érezzük a problémáját mi magunk is.

Az emberi kapcsolatok és a segítőkészség kedvezően hatnak az egészségre. Egy, a különböző emberi kapcsolatok hatását vizsgáló kísérletben 276 egészséges önkéntest fertőztek meg a nátha vírusával. Akik csak kevés emberrel tartottak kapcsolatot, azoknál négyszer olyan magas lett a nátha kialakulásának a kockázata, mint akiknek kapcsolataik szerteágazóak voltak. A különbséget nem lehetett olyan tényezőkkel magyarázni, mint pl. az immunrendszer erőssége, a dohányzás, a sport, az alvás hossza, az alkoholfogyasztás stb. Kimutatták: a kapcsolatoknak a sokfélesége fontosabb volt annál, mint hogy számszerűleg ki hány embert ismert. Akiknek az emberi kapcsolatait a kölcsönös segítség és a sokszínűség jellemezte, azok nagyobb ellenállást tanúsítottak a fertőzéssel szemben – legalábbis e szerint a kísérlet szerint. Mindez arra mutat, amiről az egész negyedév során beszéltünk: érzelmi, szellemi és lelki egészségünk nagymértékben befolyásolja testi egészségünket. Érzelmi és lelki egészségünkben pedig központi szerepet játszanak a kapcsolataink.

Természetesen mindenkivel előfordul néha, hogy inkább egyedül szeretne lenni. Ugyanakkor szükség van egy nagyobb, támogató közösségre, különösen a nehezebb időkben.

Hogyan tudnánk jobban bekapcsolódni a gyülekezetünk életébe? Milyen mértékben szükséges meghalni az énünknek ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni? Mely adottságainkat fordíthatjuk mások javára is?