„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat" (Péld 17:22).

Valóban, a nevetés és a vidám gondolkodásmód határozott fizikai előnyökkel jár. A nevetés serkenti a vérkeringést, hatására a tüdő működése fokozódik, és így több oxigén jut a vérbe; segít ellazulni, és hosszútávon kapcsolatba hozható a vérnyomás kismértékű csökkenésével is. Ha nevetünk, több endorfin termelődik a szervezetben, ami nyugtatja, ellazítja az agyat, ezenkívül fájdalomcsillapító, kedélyjavító és immunrendszer erősítő hatása is van. A vidámság és az optimizmus kifejezetten helyénvaló, hiszen abban a tudatban gyökerezik, hogy életünk Isten kezében van.

Lehetetlen egyfolytában csak nevetni és örülni, arra viszont törekedhetünk, hogy pozitív legyen a világhoz való hozzáállásunk.

Hogyan valósíthatjuk meg az életünkben, amit Ézs 26:1-4 verseiben olvasunk?

Kimondott előnyeit élvezhetjük annak, ha bízunk Istenben, és gondolatban kitartóak vagyunk. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy aki jóindulattal gondol másokra, az jobban ellenáll a fertőzéseknek (és kellemesebb a társaságában lenni!). Krisztushoz fűződő kapcsolatunk ápolása jótékonyan hat testi egészségünkre is, mivel általa olyan érzelmi és lelki gyógyulást találunk, ami elősegíti a fizikai felépülést is.

Péld 17:22 válaszút elé állít: a vidámság használ, a szomorúság pedig egész lényünknek árt. Dávid megtanulta, hogy milyen fontos következményekkel jár ez a választás, és emlékeztette magát: folyamatos küzdelmei közepette Isten az, aki meg tudja őrizni.

Olvassuk el a 27. zsoltárt! Minek a reménységével találkozunk itt? Hogyan vonatkoztathatjuk magunkra ezeket a szavakat?

Bizonyítékok hosszú sorát idézhetnénk arra, hogy az Istennel való élő kapcsolat egész lényünkre hatással van. Mi az, amin változtatnunk kell, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk az Úrral?