Milyen következtetést vonhatunk le önmagunkra nézve Zsolt 24:1 verséből? Hogyan kell viszonyulnunk a világhoz? Mit tehetnénk, amivel hozzájárulhatunk a környezeti viszonyok javulásához?
Először is emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy Isten az egész föld Ura. Igenis felelősséggel tartozunk neki teremtményeiért. Nemcsak a föld az övé, hanem az emberek is – mi magunk és mindenki más. Felelősnek tart a többi emberért és a föld élővilágáért. Mi is tehetünk valamit az erőforrások megőrzéséért!
Ott van például a víz. Körültekintőek lehetünk a vízfogyasztással. Támogathatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek célja tiszta vizet juttatni a nélkülözőknek. A föld bizonyos tájain ugyanis a tiszta víz hiánya súlyos gondot jelent, és ennek következtében rengetegen meghalnak.
Megtehetjük azt is, hogy az Isten által előírt étrendet követjük. Ha több lenne a vegetáriánus, sokkal több étel jutna másoknak, hiszen a természeti erőforrásokból jóval nagyobb mennyiség szükséges a húst is tartalmazó étrend biztosításához, mint a vegetáriánus táplálkozáshoz.
Ápolhatjuk a környezetünkben a növényeket, fákat, amelyek tisztítják a levegőt.
Amennyire csak módunkban áll, igyekeznünk kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ami egyre inkább világszéles problémává növekszik, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás kifejezetten ártalmas a környezetre.
A föld jó sáfáraiként, ha igyekszünk óvni környezetünket, ha a természeti erőforrásokat nem akarjuk csak magunknak megkaparintani, ha hajlandóak vagyunk másoknak is adni a feleslegünkből (amennyiben felesleggel rendelkezünk), javíthatunk a támogatásra szorulók mindennapjain. Keresztényként, az Úr Jézus követőiként kötelességünk segítséget nyújtani a rászorulóknak.
Olvassuk el Mt 25:34-46 szakaszát! Isten a föld sáfáraivá tett. Vajon milyen szerepe van ennek abban, amit Jézus tőlünk kér? Még melyik bibliaverseket hozhatjuk kapcsolatba ezzel a kérdéssel?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!