A mára széles körben elterjedt nézet szerint a föld és a rajta lévő élet kialakulása pusztán a véletlen műve, erkölcsiséggel nem bíró erők formálták, mindenféle elképzelés nélkül; hosszú idő alatt alakult ki a föld és rajta az élet. Ezzel szemben a Biblia egészen más képet fest a kezdetekről. Nem is lehetne nagyobb az eltérés az élet keletkezésére vonatkozó Isten nélküli, céltalan modell, valamint Mózes első könyvének a teremtésről szóló beszámolója között. E két nézet alapvetően összeegyeztethetetlen egymással.

Olvassuk el 1Móz 1:1-2:7 szakaszának teremtési beszámolóját! Hogyan készítette elő a teremtés hetének minden lépése azt, hogy Isten megalkotta az első emberpárt, a teremtés koronáját?

Álljunk csak meg egy kicsit annál a résznél, amikor a Teremtő Isten éppen megalkotja az embert! Isten, mint egy szobrász, először a föld porából megformálta Ádámot, majd amikor elkészült, lehajolt, hogy leheletét a férfi élettelen testébe lehelje. Az életadó Isten keltette életre Ádámot. Milyen nagyszerű kép ez Istenről!

Ám még nincs vége! Sebészként az Úr egy bordát vett ki Ádám testéből, amiből megalkotta Évát, hogy Ádám társa és az emberiség ősanyja legyen. Majd Évát Ádám mellé helyezte a tökéletes környezetben (lásd 1Móz 2:18-24). Legújabb teremtményeit káprázatos, csodaszép helyre vitte, amit már korábban elkészített számukra.

Isten a legegészségesebb környezetet biztosította az emberpárnak. A lombozat nyugtató zöldjével és színes virágokkal, gyümölcsökkel ideális otthont készített. Az Úr terve szerint az ember életének nem céltalan semmittevéssel kell telni. Ádámnak és Évának dolgozni kellett a kertben, hogy gondját viseljék. Ez megelégedettséggel, boldogsággal töltötte el őket. Emellett mind többet megtudhattak Istenről a természet világa által, amit „Isten második tankönyvének" nevezhetünk.

Ismét olvassuk el a teremtésről szóló beszámolót Mózes első könyve 1. és 2. fejezetében! Mi utal ebben a részben arra, hogy jó sáfárként kell gondot viselnünk a földről?