„Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban járnak, amint parancsolatot vettünk az Atyától" (2Jn 4). „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük" (1Jn 1:6). E két szöveg alapján tehát mit jelent megtartó kapcsolatban élni Jézussal?

A valóság, mint a Lélek gyümölcse nem csupán elmélet, hanem gyakorlat. Isten világosságában élni nem pusztán ismeret dolga. Olvassuk el János magyarázatát arról, hogy mit jelent sötétségben járni: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit" (1Jn 2:9-11).

Tehát világosságban, igazságban járni többet jelent a Tízparancsolat szigorú, betű szerinti betartásánál. Hiszen végső soron nem abban nyilvánul meg, hogy világosságban vagy sötétségben élünk-e, ahogy embertársainkkal bánunk és viselkedünk? Aki bántóan, mérgesen, haragot tartva, bosszút állva, gyűlölködve és érzéketlenül él; aki céljai elérése érdekében kihasználja az embereket, ahelyett, hogy értük élne; aki mindenkin átgázol saját előmenetelét biztosítva, az bizony sötétségben jár. Hiába tartja meg szigorúan a szombatot, hiába ragaszkodik teljes erejéből az egészségügyi üzenethez, hiába hangoztatja Jézusba vetett hitét, fizeti a tizedet, vesz részt minden gyülekezeti programon, akkor sem a világosságban jár. Bizonyos értelemben sokkal könnyebb elsajátítani a helyes tantételeket, mint kedvesnek, önzetlennek és adakozónak lenni, nem igaz?

Hogy viselkedtünk azokkal, akikkel az elmúlt 24 órában kapcsolatba kerültünk? Milyen szavakat használtunk? Hogy éreznénk magunkat, ha magatartásunkat és tetteinket mindenki láthatná (egy nap úgyis mindenre fény derül; lásd Mt 10:26)? Válaszunk alapján mi az, amin változtatnunk kellene az életünkben?