„Különös dolog az alázat. Abban a pillanatban, amikor úgy hiszed, sikerült elérned, már el is vesztetted" (E. D. Hulse).

Egy kisvárosban kitüntetésben akarták részesíteni a legszerényebb polgárt. Mindenki kitöltötte a kérdőívet, ami alapján megszületett a döntés. A díjkiosztó ünnepségen részt vett a város minden fontos embere, a nyertes pedig átvehette jutalmát, egy szalagot a felirattal: „A város legszerényebb embere." Másnap azonban már el is vették tőle a szalagot, amikor meglátták, hogy viseli!

Zsolt 22:27 (új prot. ford.)*Zsolt 25:9

Hogyan értelmezzük az ígéreteket és jutalmakat a következő szövegekben?

Zsolt 37:11

Zsolt 147:6 (SZIT ford.)

Ézs 29:19 (új prot. ford.)

Mt 5:5

Szükség van a vigasznyújtó igékre, mert a szelíd embert bizony néha kihasználják. Heti tanulmányunk rávilágít, hogy az alázatos ember nem önmagát igyekszik magasztalni, hanem Istent dicsőíti. Isten pedig megígérte, hogy felmagasztalja a szelídeket. A jutalom áldása részben már most is tapasztalható, de egészen majd csak az örökkévalóság új földjén nyerjük azt el.