Mit sugall Jézus kérdése Lk 18:8 versében?

„A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek" (2Tim 3:13, SZIT ford.) – írja Pál apostol. Az emberek ma is olyanok, mint Mózes könyveinek vagy Pál leveleinek megírása idején. Az is igaz azonban, hogy a mai világban könnyebb bűnt elkövetni, mivel társadalmunk szinte arra bátorít. Környezetünk egyre nyitottabbá válik a rosszra, amit bűnös természetünk természetesen kihasznál. Minden az énközpontú életmódot népszerűsíti. A reklámok állandóan arra ösztönöznek, hogy csak magunkkal törődjünk, elégítsük ki vágyainkat: miért is várnék, miért is vonnék meg magamtól bármit, miért is hoznék áldozatot, miért is ne tennék úgy, mint a többi ember? Állandóan ezt halljuk, vagy valami hasonlót: „Mert ön megérdemli!"

A 2Tim 3:1-5 szakaszában felsorolt tulajdonságok közül az első erőteljesen jelen van világunkban. Mi ez a tulajdonság, és miben nyilvánul meg?

Aligha ez az első egoista generáció a világon, abban viszont egyedinek számít, hogy az önzést még reklámozzák is. „Csak te vagy a fontos! Először magadnak kedvezz!" – szól a felhívás. Az énközpontúságból nőtt ki egy másik jelenség, a felelőtlen magatartás. Akár a ma nemzedékéről írták volna: „Van oly nemzetség, aki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. Van nemzetség, aki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott" (Péld 30:11-12). Olykor úgy tűnik, hogy míg régebben mindenki magáért felelt, manapság már mindenért másokra hárítják a felelősséget, többnyire a szülőkre.

Hogyan erősítheti a média az Isten iránti hűtlenséget még a gyülekezetek tagjaiban is? Legyünk őszinték önmagunkhoz: hogyan hatott gondolkodásunkra a média? Hogyan csökkenthetik Isten iránti hűségünket olvasmányaink, a tévé, a rádió?