SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: 2Sámuel 9:1-13; Példabeszédek 15:1-5;

25:11-15; Máté 5:43-48; Lukács 6:35, 38; Efezus 4:32;

Kolossé 3:12-14

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést" (1Kor 3:12).

A szeretetre jellemző viselkedési formákról írva Pál elsőként a türelmet említi: „A szeretet hosszútűrő" (1Kor 13:4). Rögtön a türelem után következik a jóság. A jóság ugyanis annyira összetartozik a szeretettel, hogy nélküle semmilyen cselekedetünk nem mehet végbe szeretetben!

A türelem, ahogy láttuk, a hosszútűrő szeretet. A jóság, a kedvesség viszont a szeretet aktívabb kifejezését jelenti. Türelmet gyakran úgy gyakorolhatunk, ha semmit nem teszünk; a kedvességet ezzel szemben szavaink és tetteink mutatják be, pontosabban szavaink és tetteink mikéntje, illetve ami még ennél is fontosabb, szavaink és tetteink indítéka.

A jóság senki számára nem elérhetetlen, bár kétségtelenül kell időnkből és energiánkból áldozni ennek érdekében. A kedvesség cselekvő tulajdonság, ami számtalan formában mutatkozik meg. Közeli rokonához, a szeretethez hasonlóan a jóságban is hihetetlenül nagy erő rejlik: önmagában is bemutatja, hogy milyen is az Istenünk.