„Az emberiséggel való kapcsolatában Isten sokat tűr a bűnbánattól vonakodóknak. Kiválasztott eszközei által buzdítja hűségre az embert, és teljes megbocsátást kínál arra az esetre, ha bűneiket megbánják. Isten türelme láttán azonban sokan elbizakodottá válnak: 'Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre' (Préd 8:11, SZIT ford.). Isten türelme és hosszútűrése, aminek meg kellene lágyítani az ember szívét és meghajlásra késztetni, másként hat a bűnösre. Az ilyen ember semmibe veszi a korlátokat, ellenszegülése még dacosabb lesz. Azt gondolja, hogy a hosszútűrő Isten, aki már annyi mindent eltűrt neki, nem tesz semmit romlottsága láttán. Ám ha Isten azon nyomban megtorolná a bűnöket, nem vétenének olyan gyakran ellene. Pedig a büntetés, ha késik is, biztosan nem marad el! Még Isten béketűrésének is vannak határai, és ha a mérték betelik, a büntetés kétségkívül bekövetkezik. Amikor az elbizakodott bűnös esete Isten elé kerül, az Úr addig nem nyugszik, amíg mindennek egészen a végére nem jár" (Ellen G. White: SDA Bible Commentary. 1166. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Ha azt mondjuk, hogy Isten türelmes, az nem ugyanazt jelenti, hogy mindent tolerál. Miben különbözik a türelem a toleranciától? Miért könnyű a kettőt összekeverni?

2. Mit jelent a béketűrés Jézus életének fényében? Milyen példákat adott a türelemre? Milyen példákat adott arra (ha volt ilyen), amikor már nem volt helye türelemnek?

3. Foglalkozzunk még a megpróbáltatások és a jellem kapcsolatával! A megpróbáltatások sok esetben javítják a jellemet, de olykor előfordul, hogy a nehézségek miatt az ember megkeseredik, cinikussá és kételkedővé válik. Ha már találkoztunk hasonló helyzetben lévőkkel, milyen tanulságot vonhatunk le tapasztalatukból a magunk számára?

4. A próbákon kívül milyen módszerekkel tanít béketűrésre az Úr? Mit tanultunk meg a béketűrésről?

5. Van olyan ismerősünk, akit türelmetlenségünkkel megbántottunk? Mi tart vissza attól, hogy őszintén bocsánatot kérjünk tőle, és megtegyünk mindent hibánk helyrehozásáért? Nem ez volna éppen a kereszténység lényege?