„Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét" (Zsid 11:24-25, új prot. ford.). A keresztény elvek közül melyek jelennek meg e versekben (lásd még Lk 9:23; ApCsel 14:22; Fil 1:29)? Hogyan kapcsolódnak a fenti versek az öröm ígéretéhez (lásd Zsid 11:16; 1Pt 1:6-8)?

Mondhatnánk, hogy politikai szempontból nem hozott előnyös döntést Mózes, amikor hátat fordított Egyiptom trónjának. Ha Egyiptomban marad, ő lesz a következő fáraó, és döntését magyarázhatta volna azzal, hogy csak Isten akaratát teljesíti. Végül is, ezt nem is lett volna olyan nehéz megtenni, hiszen olyan sok „jó" okot tudnak az emberek felhozni rossz döntéseikre!

Gondoljunk legutóbbi rossz döntésünkre, amikor valamilyen „jó" okra hivatkoztunk! Milyen „keserű pirulát" kellett lenyelni utána?

Igazi örömöt az ad, ha Isten akaratán belül maradunk, még ha ennek közvetlen következményei gyakran súlyosak és fájdalmasak is lehetnek. Nem szabad azt gondolni, hogy ha elfogadjuk Jézust, és engedelmeskedünk Igéjének, egyszeriben minden problémánk megoldódik, mert ez kiábrándulásba taszíthat. Az őszinte keresztények nem feltétlenül lesznek gazdagok, híresek és befolyásosak. Évente több ezer embert üldöznek, sőt van, akit ki is végeznek hitéért.

Reményünk, üdvösségünk, mindenünk végeredményben attól függ, Aki hatalmasabb, mint ez a világ, nagyobb annál, amit a világ felkínálhat. Akármin megyünk is keresztül, rendkívül fontos, hogy Jézus tetteire és ígéreteire összpontosítsunk! Különben nem áll más a rendelkezésünkre, csak ez a világ és bizonytalan ígéretei, amelyekkel kapcsolatban mindannyian tapasztaltuk már, hogy olykor igencsak keserűek tudnak lenni.