„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim" (Jn 15:8). Mit jelent ez a szöveg?

Kétségkívül hallottuk már, hogy lehet rossz szándékkal is jót tenni. Amennyiben ez igaz, előfordulhat, hogy helytelen indítékból próbál az ember Jézusban maradni? Ne azért akarjak Jézusban maradni, mert valamit szeretnék elérni, hiszen a Jézusban való élet a cél! Aki Jézusban marad, gyümölcsöt fog teremni, de nem a maga, hanem Isten dicsőségére. A Lélek gyümölcse ugyanis nem az ember, hanem az Atya jóságát hivatott bemutatni.

Krisztus szolgálata bővelkedett csodákban és jócselekedetekben egyaránt. Mi volt tetteinek mozgatórugója, és hogyan befolyásolhatná a mi indítékainkat is Krisztus példája? Jn 11:4; 12:28

Nagyon helyes, ha gyülekezetünk törekszik arra, hogy különböző szolgálataival elnyerje a környékbeliek elismerését. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk valódi célunkról és indítékainkról. Erőfeszítéseinknek mi a fő célja? Magunkat akarjuk jobb színben feltüntetni, vagy Istent kívánjuk dicsőíteni? Hogyan tanulhatunk meg különbséget tenni a kettő között? Könnyen előfordulhat, hogy az ember Isten „dicsőítésének" hamis látszatával takargatja önfelmagasztaló cselekedeteit!

Olvassuk el Mt 5:16 és 1Kor 10:31 verseit! Hogyan keltsünk másokban jóindulatot, miközben mennyei Atyánk nevének szerzünk dicséretet? Ne feledjük: jóindulatot kelteni az Atyát mellőzve is lehet, amikor magunknak tulajdonítjuk az érdemet. Vizsgáljuk meg szívünket: mi az őszinte indítéka ennek vagy annak a cselekedetünknek? Miként csaphatjuk be önmagunkat?