A hibátlan, igába még nem fogott vörös tehén feláldozása volt a legkülönösebb szertartás Izráel áldozati rendszerében (4Mózes 19). Milyen tanulságokat vonhatunk le belőle?

A tehénnek vörösnek kellett lennie, jelképezve a vért – nyilvánvalóan Jézus vérét. Csak hibátlan állatot áldozhattak fel, ami sosem viselt igát. Ez szintén Krisztusra utal, a tökéletes áldozatra, aki önként jött el, hogy elvégezze az engesztelés munkáját. A kötelesség igája nem terhelte Őt, hiszen független volt, és felette állt minden törvénynek. A vörös tehenet kivitték a táboron kívülre, és ott áldozták meg. Krisztus is Jeruzsálem kapuin kívül szenvedett (Zsid 13:12), hiszen a Golgota Jeruzsálem kapuin kívül esett. Ennek az volt az üzenete, hogy Krisztus nemcsak a zsidókért halt meg, hanem az egész emberiségért (Róm 5:12-20). Azt hirdette ezzel is a bűnbe esett világnak, hogy mindnyájuk Üdvözítőjeként jött, és kéri, fogadják el az általa felkínált üdvösséget. Miután leölték a vörös tehenet, a hófehér ruhába öltözött pap a tenyeréből hétszer a sátor felé hintette a feláldozott állat kiömlő vérét. A tökéletesen igazságos Krisztus is, miután vérét ontotta, belépett a mennyei szentélybe, hogy ott szolgáljon a bűnösökért, ahol vérével szerez megbékélést Isten és az emberiség között (lásd Zsid 10:21-23).

Ezután hamuvá égették a tehenet, ami az áldozat teljes és maradéktalan voltát jelképezte. A hamvakat egy olyan valaki gyűjtötte össze és helyezte a táboron kívülre egy tiszta helyre, aki nem szennyezte be magát a holttesttel. Amikor tisztító szertartást akartak végezni, vettek valamennyit a tehén hamvából, és forrásvízzel töltött edénybe szórták. Ez a tisztának számító ember fogott egy cédrusfából készült botot, egy skarlátvörös ruhadarabot és egy köteg izsópot, és azokat az edénybe mártva meghintette a sátort és a jelenlévő embert. Többször is megismételték e szertartást, amelyet a bűntől való tisztulás érdekében végeztek, hogy alapos legyen. A tisztátalannak számító emberre hintett tisztító víz Krisztus vérét jelképezte, amely kiontatott, hogy erkölcsi tisztátalanságunktól megtisztítson. A többszörös meghintés pedig a megtérő bűnösért végzett munka alaposságát jelzi. Mindenét meg kell szentelnie. A bűnösnek nemcsak lelkileg kellett megtisztulnia, hanem élete minden területén tisztaságra és szentségre kellett törekednie.

Vizsgáljuk meg saját életünket! Mely dolgokat kell alávetnünk a megtisztítás folyamatának? Mihez ragaszkodunk mindenáron, és miért?