SZOMBAT DÉLUTÁN
E heti tanulmányunk: 4Mózes 15; 2Korinthus 2:15-16;
Galata 3:26-29; Efézus 5:2; Kolossé 3:11
Mózes negyedik könyve 15. fejezetének elejére a zűrzavar és lázadás, az amálekiták és kanaániták kezétől elszenvedett vereség és a szégyen visszhangjai elcsitultak már. A nép kemény leckék árán tanulta meg, milyen szenvedést szül az engedetlenség.
„És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az ő törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek. Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek" (Ez 20:18-19).
A sokaság visszafelé tart a pusztába, ahonnan jöttek. Ezen a ponton szólal meg az Úr, és a következőket közli Mózessel: „Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, amelyet én adok néktek…" (2. vers).
A súlyos lázadás ellenére az ígéret még mindig bizonyos: Isten beviszi népét az Ígéret Földjére. Ez sosem volt kérdéses!
Találunk majd néhány különleges utasítást is, amit Isten választott népének adott. Bármilyen egyediek is a körülmények és a konkrét parancsok, mégis vonhatunk le belőlük számos tanulságot, amelyek nemcsak nekik szólnak, hanem nekünk is.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!