SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: 2Mózes 12:1-29; 4Mózes 9–10;

Máté 26:36-43; Lukács 22:15, 19–20; 1Korinthus 15:52

„Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk" (1Kor 5:7).

Amikor Jézus az utolsó húsvét alkalmával együtt étkezett a tanítványaival, elrendelte az úrvacsorát. A páskavacsora néhány elemét felhasználva Jézus így szólt: „Vegyétek, egyétek; ez az én testem", majd a poharat véve hozzátette: „ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára" (Mt 26:26-28). Pál pedig ezt írta: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend" (1Kor 11:26).

Az úrvacsora a keresztény páskaünnep, Izráel Egyiptomból való szabadulásának újszövetségi párhuzama. Ezen a héten bepillantást nyerünk abba, hogyan ünnepelte Izráel a szabadulás első évfordulóját. Figyelemmel követjük azt is, hogyan nyilvánult meg az Úr útmutató jelenléte az izraeliták táborában. Áttekintjük az ezüstkürtök történetét, amelyeket bizonyos jeles alkalmakkor fújtak meg, és még néhány egyéb beszámolót, amelyek arról szólnak, hogyan élt Isten ókori népe a különleges életkörülmények között.

Mint mindig, most is keresünk tanulságokat, amelyeket magunk is alkalmazhatunk saját élethelyzeteinkben – függetlenül attól, mennyire mások a körülményeink –, amikor hasonló próbákkal és kísértésekkel szembesülünk.