Olvassuk el 2Jn 7-9 verseit! Mire figyelmeztet János? Milyen következménye lehet annak, ha engedünk a hitetőknek, akiktől az apostol óv?

A 7-9. versek ismét felvetik a hitetők és a Jézusról alkotott hamis felfogások kérdését. Úgy tűnik, ugyanaz a helyzet áll fenn, mint János első levelében. Szomorú, hogy sokan elhagyták az egyházat, és volt, akiből „hitető" lett! Persze ott vannak még azok, akik továbbra is az igazságban járnak (4. vers), de egy jó pásztor mindenkit megsirat, aki elhagyta Istent és egyházát.

Az antikrisztusok elképzelése Jézusról eltér az apostol tanításától. A gyülekezeti tagoknak vigyázniuk kell, nehogy e tanítók és tanaik hatása alá kerüljenek. János azt is világosan kimondja: a hívők is letérhetnek az útról, és nincs olyan, hogy „egyszer és mindenkorra megváltást nyernének"!

Olvassuk el 2Jn 9 versét! Mit mond János a helyes „tan" fontosságáról? Lásd még Mt 16:12; ApCsel 2:42; Róm 6:17; Jel 2:14-15!

Jánosban nem él hamis képzet arról, hogy a tan ne számítana. Szerinte a hamis tanítás az örök élet elveszítéséhez vezethet. A tanítás tehát igenis fontos! Igeszakaszunkból nyilvánvaló, hogy az apostol Jézusról szóló tanítását egyesek kétségbe vonták. Akik azonban elfogadják e bibliai tanítást, és hűségesen megmaradnak benne, azoké az Atya és a Fiú. Az Atya és a Fiú egyenrangú. A Jézusról szóló tanítás elutasítása az Atyával való kapcsolat felbomlásához vezet.

Milyen tapasztalataink vannak a hamis tanítókkal, illetve tanokkal? Képesek voltunk-e felmérni, hogy e tanítások hová vezethetnek? Mit tanultunk e tapasztalatokból, amivel segíthetnénk azoknak, akik valami hasonlóval küzdenek?