A Biblia egyes fordításaiban 1Jn 5:7-8 verseiben szerepel a következő rész: a „mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek: és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön". A gond csak az, hogy ez későbbi betoldás, amely nem található meg az eredeti kéziratokban.
A bibliakutatók megegyeznek abban, hogy a fenti kijelentés nem szerepel az eredeti szövegben, csak utólag került be, valószínűleg azért, hogy alátámasszák vele a Szentháromság tanát. A Biblia verseihez természetesen nem szabad hozzányúlni, több okból sem (Jel 22:18), de legfőképpen azért, mert az emberek kétségbe vonhatják a Szentírás egészének a megbízhatóságát, és így elveszíthetik Isten Szavába vetett bizalmukat. A Szentháromság tana azonban a fenti kijelentés nélkül is határozottan megalapozott János leveleiben. Az Újszövetség íróinak a hite szerint az Isten egy, ugyanakkor Jézust és a Szentlelket is Istenként említik. A Szentháromság tana elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyistenhit fogalmával össze tudjuk egyeztetni az Atya, a Fiú és a Szentlélek istenségét.
Jn 1:1-3, 14 Jn 8:58-59 Jn 10:30-31 Jn 20:28 1Jn 2:23 1Jn 5:20
János több alkalommal is határozottan kijelenti, hogy Jézus Isten. Az alábbi részekben mit tanít Jézus Krisztusról?
Jézus istenségéhez nem fér kétség a fenti szövegek (és még sok más ige) alapján, de e heti tanulmányunk nem a Szentháromság tanát akarja megalapozni. Itt nem ez a kérdés. Ez a rész a Jézusba, mint Isten Fiába vetett hittel, illetve a világnak adott, róla szóló tanúbizonysággal foglalkozik.
Jézus istenségét szem előtt tartva, vegyük sorra életének utolsó jeleneteit, egészen a keresztig. Közben gondoljunk arra, hogy Ő a Teremtő Isten is. Mi minden következik ebből? Miért szükségszerű, hogy ez az igazság változtasson az életünkön?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!