A héten tanulmányozott mindkét igeszakasz a parancsolatokra való utalással ér véget. Mindkettőben négyszer fordul elő a parancsolat kifejezés. 1Jn 5:2 verse a parancsolatok megtartásáról beszél, éppúgy, mint 1Jn 3:22, 24 és 5:3 versei.

1Jn 3:22 1Jn 3:24 1Jn 4:21 1Jn 5:2 1Jn 5:3

Mit tanít a parancsolatokról ez a két igeszakasz azon túl, hogy be kell tartanunk őket?

János azt mondja: amennyiben a keresztények megtartják Isten parancsolatait, és azt teszik, ami előtte kedves (1Jn 3:22), bizton tudhatják, hogy meghallgatja imájukat. Isten parancsolata az, hogy higgyünk Jézusban és szeressük egymást. A parancsolatok megtartása kölcsönös ragaszkodást szül – mi Istenben, Ő bennünk marad. Isten szeretete magában foglalja a parancsolatok megtartását is, amelyek meg is tarthatók, mert valóban nem nehezek.

Amikor János egyes számban beszél a parancsolatról, akkor a Jézusban való hit és az egymás iránti szeretet parancsolatát említi. A 4. fejezetben ez Isten és testvéreink szeretetében ölt testet.

Amikor Jézust megkérdezték, melyik parancsolat a legfontosabb (legnagyobb), akkor azt válaszolta, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, illetve szeressük a felebarátainkat, mint önmagunkat (Mk 12:28-31). Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy akik szeretik Őt, megtartják parancsolatait (Jn 14:15). Az Olajfák hegyén mondott beszédében több parancsolatot is említ.

Az egyes számú parancsolatról a többes számú parancsolatokra váltva János talán arra utalt, hogy a szeretet egy parancsolata sokféleképpen jut kifejezésre.

Az Úrral járva hogyan tapasztalhatjuk Isten parancsolatainak valóságát, mint amelyek nem csupán a szabályok gyűjteményét jelentik?