Hogyan hozhatjuk összhangba 1Jn 3:6, 8-9 és 1Jn 1:6-2:1-2 verseit?

1Jn 3:6 és a 9. vers erőteljes és elgondolkodtató kijelentést tesz arról, hogy az, aki Jézusban él és Istentől született, nem cselekszik bűnt. Ez elég egyértelműen hangzik. Sok küzdelmet és fejtörést okoztak e versek a keresztényeknek. Elvégre, ugyan melyik igaz keresztény nem küzd a bűn valóságával az életében?

Azt mindenesetre bizton állíthatjuk, hogy az apostol nem mond ellent önmagának. Az 1. fejezetben kifejezi: aki azt állítja, hogy bűntelen, csak önmagát csapja be. A 2. fejezetben elénk tárja a célt, hogy ne vétkezzünk; de hozzáteszi: amennyiben vétkezünk, van szószólónk az Atyánál, méghozzá Jézus Krisztus. A mostani igeszakaszt is a bűn korábbi tárgyalásának fényében kell értenünk: a keresztény távol tartja magát a bűntől, ám ha mégis vétkezik, megvallja bűnét és elfogadja az isteni megbocsátást.

Az igemagyarázók különbözőképpen próbálták megfejteni e nehezen érthető verseket. Kettőt röviden megemlítünk:

1. János 1Jn 3:6, 8-9 verseiben festi le azt az eszményi állapotot, amire már 1Jn 2:1 versében is utal. A különbség az, hogy a 3. fejezetben már nincs kikötés. Ennek az lehet az oka, hogy az apostol szeretné, ha olvasói tisztán látnák a bűn kérdését. A bűnt nem lehet félvállról venni; Krisztus követői nem játszhatnak a bűnnel.

2. A vétkezik és bűnt cselekszik kifejezéseket jelen időben találjuk, ami gyakran a cselekvés folyamatosságára utal. Ennek az lenne a jelentése, hogy Krisztus tanítványai nem vétkezhetnek folyamatosan. Olykor-olykor előfordul, hogy bűnbe esnek, de elszakadnak a bűntől, nem élnek bűnös életet. A bűn nem uralkodik rajtuk. Az angol New International Version bibliafordítás e nézetet követve úgy adja vissza a fenti igealakot, hogy tovább vétkezik.

Függetlenül attól, hogy melyik értelmezést fogadjuk el, a 3. fejezet mondanivalóját az 1. és 2. fejezet fényében kell megértenünk. A bűn nagyon is valóságos, tehát a kereszténynek nincs más választása, mint eltávolítania az életéből – bármi áron.

Bűnösök vagyunk, ezt senki nem vitatja. A kérdés az, hogy a bűn elleni küzdelmünkben mennyi vért, verítéket és könnyet hullatunk? Válaszunk mennyiben ad magyarázatot életvitelünkre?