SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: János 15:4-10; Apostolok cselekedetei 2:15-17;

Zsidók 1:1-2; 2Thesszalonika 2:3-4; 1János 2:18-29; 4:1-6

„Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan" (1Jn 2:23).

Az egyháznak kezdettől fogva meg kellett birkóznia a hamis tanításokkal és az eretnekséggel. Pál az efézusi gyülekezet vezetőit „gonosz farkasok"-tól óvja, akik megtámadják a „nyájat", és a saját soraik közül származó hamis tanítókra is figyelmeztet, akik maguk mellé állítják a gyülekezeti tagokat (ApCsel 20:29-30). Jézus maga is felhívja a figyelmet a hamis krisztusokra és hamis prófétákra (Mt 24:5, 11, 24). Az egyház ma is hasonló problémákkal néz szembe. A jelenések könyve 13. fejezete úgy mutatja be a tengerből feljövő fenevadat, mint aki Jézust utánozza. Ezért nevezték a bibliamagyarázók ezt a fenevadat antikrisztusnak (görögül az anti elöljárószó jelentése: helyébe, helyett, gyanánt). Érdekes, hogy János első levelében is beszél az antikrisztus(ok)ról. Kik ezek az emberek? Mit tanítanak? E heti tanulmányunkban megvizsgáljuk, mivel foglalkozik itt János, és arra törekszünk, hogy levonjuk a napjainkra érvényes tanulságokat.

„Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra" (1Jn 2:18, új prot. ford.).

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mi jelent az „utolsó óra" (1Jn 2:18)? Milyen veszélyre figyelmezteti olvasóit János? Van-e különbség az antikrisztus és az antikrisztusok között? Mit ért János azon, hogy maradjunk Krisztusban? Hogyan kell a keresztényeknek a lelkeket megpróbálni?