A 16. versben János elénk tárja az első okot, miért ne szeressük a világot: a világ szeretete és az Atya szeretete nem fér meg egymással. A 17. versben újabb indokot hoz fel: nincs értelme a világot szeretni, mert a világ mulandó. Jobb és bölcsebb azt választanunk, ami maradandó. Ezzel magunk is maradandóvá leszünk, vagyis örökké fogunk élni.

Nagy kísértés az emberiség számára, hogy csak a pillanatnak éljen, magával ragadja az anyagias világ, és csak azt értékelje, ami a szeme előtt van. Ezért Pál is csatlakozik Jánoshoz, mondván: „az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben" (Kol 3:1-4). Valamint: „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Kor 4:18).

Másutt mit tanít a Biblia a világ és a föld mulandóságáról? Dán 2:35; 1Kor 7:31; 2Pt 3:10-12

1Jn 2:8 versében János már említést tesz arról, hogy a sötétség szűnőben van. Most ismét ezt az igét használja (paragó), és azt mondja, hogy a világ és kívánságai elmúlnak. Jézus, a Világosság testté lételével egy új korszak köszöntött be. E világ dolgai múlófélben vannak; ennek mindenki számára nyilvánvalónak kell lenni. A politika megoldásai nem jelentenek igazi megoldást a világban, amely velünk együtt elmúlik.

Mi hogyan élhetjük túl azt, ha a világ elmúlik? János válasza: ha Isten akarata szerint élünk. Noha fontos a helyes teológiai látás, és maga János is igyekszik cáfolni a hamis tanítók félreértéseit Jézussal és a bűnnel kapcsolatban, éppen olyan fontos, hogy engedelmes életet éljünk. Az etikát nem lehet elválasztani a teológiától! A kegyes szavak és a helyes tantétel nem elég. A teológiai felfogásunkat az életünkben kell megmutatni.

Milyen példáját látjuk a földi dolgok mulandó természetének nap mint nap? Mi ennek az üzenete számunkra? Bár tisztában vagyunk a dolgok mulandóságával, miért olyan könnyű mégis úgy élni az életünket, mintha a földön minden maradandó lenne?